Irodalmi Szemle, 1975
1975/2 - Tolvaj Bertalan: Emil Boleslav Lukáč üzenetei
úgy véli, hogy Lukáč „az élet értelmét... idealista korlátai miatt nem tudja úgy megtalálni, hogy korának valóban teljes értékű kifejezője lehessen.” Első kötetével, a Gyónással kapcsolatban ezt Jegyzi meg: „Kaotikusnak mondható az a világ, amely a fiatal Lukáč fényképeként felénk tárul. Tele van belső meghasonlással... pesszimizmus, komorság a sok keresés végeredménye.” A Himnuszról pedig ez a véleménye: „Ebben a kötetben van Lukáč spiritualizmusának csúcspontja.” Ez a nézet különben közel áll a Miloš Tomčíkéhoz: „Lukáč v nich opätovne oživil spiritualistické tóny a do ich centra postavil metafyzické motivy.”3a Szalatnai Rezső — igaz, már Lukáč egész költészetére vonatkoztatva — így összegez: „A legösszetettebb költői jelenség a szlovák irodalomban.” De ennek már — igaz, nem ilyen kizárólagos érvénnyel — a költő pályájának második időszakában leszünk tanúi. Ezt a fordulatot, amelyet maga Lukáč „a szolidáris elkötelezettség érájaként” jellemez, a Spev vlkov (Farkasok dala, 1929) című kötet jelzi. További állomásai az Elixír (1934), a Moloch (1938) és a Bábel (1944). A Farkasok dalában Lukáč fölhagy a személyes tematikával, és mind erőteljesebben reagál az ország és a világ eseményeire. Ezzel kezdődik igazi elkötelezett lírája. A kötet érzelmi-gondolati súíyát a címadó vers hordozza. A magyar revizionizmus növekvő arroganciája ellen emeli föl a hangját: Spät, supy, spät! Tu žije národ, nie ovčie mŕtvoly.... Tu mladých vlkov silné pokolenie hrá sa na úslní. Spät, vravím vám! Sme vlci ostrých zubov, čo jasným okom hľadia do slnečná. Az Elixír című kötet fűzi össze előző műveit azokkal, amelyek már a kataklizmáról szólnak. Helyesen jellemzi Sziklay: „A humánum felébredése, ösztönszerű tiltakozás a háború közeledő rémsége ellen.” Hozzáteszem: ezen belül a hazai társadalmi igazságtalanságok ellen. A gazdasági válságra és az 1931-es nemeskosúti vérengzésre is utalva, önön belső átalakulását érzékeltetve Így kiált föl: „Amíg egy rímet kerestünk, lábainknál százan haltak meg.” A csendőrsortűzre megszületik Niet návratu (Nincs visszatérés) című, harci elszántságú verse, benne a sokat idézett sorok: Oj, spievaj hymnu spoločných osudov a spievaj o spoločných nádejach a spievaj o novej budove. Alebo mlč! A Kosúti utóhangokban (Dozvuky na Košúty) tovább erősíti ezt a szólamot; a polgári hatalmat ezekkel a szavakkal illeti: „Krajina strachu, kde korunujú lož” (Félelemország, ahol a hazugságot koronázzák). Az események kedvezőtlen folyása elkeseríti; „Ojra a mélybe” akar szállni vagy elefántcsonttoronyba zárkózni, de nem tud. A harmincas évek második fele vészterhes fellegeket sodor országa fölé; ekkor született verseit gyűjti a Moloch című kötetbe. Az 1938. november 2-i bécsi döntés váltja ki belőle a Belvedere-1, amely szenvedélyes tiltakozás hazája megcsonkítása ellen. De élteti a hit: „Eppur si muove!” S a tennivaló: ... trpezlivosť! Ovládnut živel, skrotif si smútok, clivosí. Výbuchy hnevu netlmočii priamo. Len čakat, čakať, čakať. Príde ráno. A kötetben több verset ajánl Kraskónak, Roynak, Jesenskýnek, mintegy jelezve, hogy az 6 nyomdokaikon halad. 3a LukáC újjáébresztette bennük a spiritualista tónusokat és középpontba a metafizikus motívumokat állította.
