Irodalmi Szemle, 1975
1975/2 - Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tőisér Árpád, Varga Imre, Veres János: A Rúfus-vers fordítása — miniesszével
aludjál, jó éjszakát Kápolna boltozata a homlokod, ívelése mily megejtő. Két karcsú gyertyaszál derít az éj falára templomi fényt: lángocskák tömörülése szemhéjad koppantói alatt. És én? És én? Borsószemnyi bár lehelnék. Olyan apró, hogy a kápolnába beférjek. És boltja alatt, a lezárt szelídségben, elvegyüljek földdel, pokollal és éggel, s imát mondhassak nyugalmamért. De nagy vagyok. Nagy, lehetetlenül. Aludjál, szép álmokat. A teve hamarább jut át a tű fokán, mint én, mint én, oda, gyermekem. A lemezjátszón egy LP-lemez forog az Afrika Népdalai sorozatból Utolsó gyors lapozgatás az Értelmező Kéziszótárban, s ezek után már tényleg semmi akadálya, hogy ideüljek a gépbe fűzött üres papírlap elé. A hangfalakból épen egy szép lírai szám szól, az utána következő részben egyszál zenész játszik hat fölszentelt dobon. Ennek a dalnak a ritmusa jó. Előkészítve már az eredeti vers gépirata, a szótár (bal felől, az írógép leemelt szürke födele mellett) s itt van még egy kézzel írott és eléggé elvásott papírlap: az első fordítás-változat. Lekopogom a címet. Igaz, egy ideig még tétovázok az aludj és aludjál alak használata között, de hogy mégis az utóbbira esett a választásom, annak két oka is van. Egy ilyen feszes, tömör versnél fontos a találó, pontos cím, s az általam választott dallamosabb (érezhető jambikus lüktetése van) és bensőségesebb (hangulatosabb, tárgyhoz illőbb), mint a rövidebb és — véleményem szerint — nyersebb hangzású rokona. A többi változtatás is a vers tömörségének érdekében, a versritmus miatt történt. Az eredeti versben a második szakasz végén „pod klobúčiky viečok” áll, szó szerinti jelentése szemhéjad kalapkái alatt. Mivel az ezt megelőző sorokban kápolnáról, gyertyáról ír a költő, szemléletesebbnek véltem a (gyertya) koppantó kifejezést használni a magyar nyelvűek számára megtévesztő kalapocskánál. Az elvegyüljek földdel, pokollal és éggel elemei az eredetiben levő éggel, földdel és ppkollal-hoz képest fölcserélődtek, de amit így nyerek ritmusban dallamosságban (a szelídségben — éggel rímelése sem elvetendő), jobban társul az előbbi sorok ritmusához. Igaz, hogy így a szemléltetés útja más irányt vesz föl, a szem az égen pihen meg az eredetiben levő pokol helyett. Hogy sikerült-e töretlenül megtartanom az eredeti szöveg ívelését, halvány rímeit, alliterációit, annak eldöntése nem az én feladatom. Örülök, hogy egy szép verset magyarrá tehettem. Varga Imre Varga Imre fordítása
