Irodalmi Szemle, 1975
1975/2 - Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tőisér Árpád, Varga Imre, Veres János: A Rúfus-vers fordítása — miniesszével
aludj csak, jó éjszakát Homlokod kicsi kápolna megható ívű boltozattal. Két gyertyácska ég alatta nappal, estére ellobbannak. Szemhéjad koppantója ráhull a csöpp lángokra. S nékem egy kívánságom van csak: borsónyi szeretnék lenni, hogy e templomba be tudjak menni. Finoman hajtott boltíve alatt elnyerném én is a te nyugalmadat, s élnék mindenné] megbékéltem Dehát nagy vagyok, esetlen vagyok. Jó éjszakát, aludj csak, szivem, A tű fokán a teve tán igen, oda át, hozzád, én nem, én nem. (Milan Rúfus Spí, dobrú noc c. versének fordításproblémái] Az Irodalmi Szemle szerkesztője felkért, hogy vegyek részt egy fordítóversenyen,, s fordítói tapasztalataimról írjak „műhelytanulmányt”. A verseny első felad-ata — így a szerkesztő — Milan Rúfus Spi, dobrú noc c. versének tolmácsolása. — A feladat igényessége s a műhelytanulmány gondolata egyaránt fellelkesített. Milan Rúfus neve ugyanis azt jelezi, hogy a szerkesztő a csúcsokat vette célba, s így a szlovák költészet néhány csúcsa után a verseny későbbi fordulóiban átlendülhetünk a szomszéd irodalmak, az orosz, a lengyel, a szerbhorvát, de akár a francia vagy német irodalom magaslataira is; a műhelytanulmány szónál pedig azért csillant fel a szemem, mert az ilyen tanulmányok húszéves műfordítói gyakorlatunk ösztönösségének, impresszionizmusának („úgy érzem, hogy jó, tehát jó!”) vethetnek véget. Akit rákényszerítünk, hogy fogalmazza meg, mit csinál, azt a tudatos tovább lépésre kényszerítjük. A Spi, dobrú noc — mint minden Rúfus-vers — erősen zenei fogantatású. A többszörösen megcsavart, látszólag szeszélyesen kanyargó, szabadvers benyomását keltő mű nagyon is szigorú belső rendszerhez igazodó fuga. Az „alap hangsort” a daktilusok és trocheusok adják: „Klenbičkou / kaplnky / je tvoje / čielko”, azaz: —UU / —UU / —UU / —U. (A szlovák verselésben nemcsak az egy hosszú és két rövid, de az egy hangsúlyos és két hangsúlytalan szótag is daktilust alkot. A -trocheus ilyen alapon egy hangsúlyos és egy hangsúlytalan szótagból áll.) A daktilusok és trocheusok szerveződnek az első részben /„A čo ja” rímszóig tartó szakaszban) hosszabb^rövidebb sorokba, mintegy két szólamba úgy, hogy az első három sor négy-négy, a második három sor két-két verslábból áll. A második részt a „spánok" (alvás, -alom) rímszóra felelő „hrášok" (borsó) kapcsolja az elsőhöz, s az „A čo ja? — „pokoja” rímpár fogja közre. Ez a versszak az elsőhöz viszonyítva annyiban jelent modulációt, hogy az addig trocheikus rímelés itt daktilikussá válik, s a sorvégek felgyorsulása a ritmust szaggatottá teszi, érzelemmel Tőzsér Árpád fordítása
