Irodalmi Szemle, 1975
1975/2 - Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tőisér Árpád, Varga Imre, Veres János: A Rúfus-vers fordítása — miniesszével
aludj, jó éjszakát Kápolna boltíve kicsike homlokod. Oly domború, hogy szinte megható. Két karcsú gyertya éjjelre kioltja a templomi álmot. Összegyűjti a lángot a szempilla kucsmája alá. És én? Szeretnék borsószem lenni. Oly aprócska, hogy bebújhatnék abba a kápolnába. Finom metszetű boltíve^ alatt, megbékélve mennyel, pokollal, földdel, kikoldulnám a te nyugalmadat. De nagy vagyok. Túlságosan az vagyok. Aludj, jó éjszakát! Hamarább a teve a tű fokán, mint én, gyermekem, mint én. Már több Rúfus verset fordítottam. Ha lehetőségem volt, igyekeztem mindig olyan verseket választani, melyek az első olvasásra magukkal ragadtak, élményben, szemléletben, kifejezésmódban közel álltak hozzám. Ez persze nem könnyítette meg a dolgomat, sőt arra ösztönzött, hogy a választott vers gondolati és formai egységét úgy adjam vissza, hogy lehetőleg egyenértékű legyen az eredetivel, de belőlem is maradjon ott valami. Minden fordító (ferdítő) otthagyja „kezenyomát” a versen, a maga egyénisége vagy személytelensége kitapintható a sorok között. E verset nem én választottam. Első olvasásra nem is hatott rám különösebben — ismerve a Rúfusi versépítés módszereit — nehezebbet vártam. Egy nyugalmas, csendes estén, fordítói munka közben jöttem rá, hogy e könnyű kis fohászt, parányi, lehetetlent kérő sóhajt, mily nehéz a maga természetességében visszaadni, hogy az ember a banalitás látszatát is elkerülje, a szavak hangulatához ragaszkodva, a vers elfogadható, művészi nyelvén a lényeget mondja el. Ozsvald Árpád Ozsvald Arpád fordítása
