Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - FIGYELŐ - Denke Gergely: Üdvözlet Egerből

Válaszadás a másik oldalról elhangzó jó szóra. Az sem volt véletlen és szándék nélkül való, hogy éppen Egerbe hívtuk meg őt s most, az ünnepi köszöntés alkalmára is megintcsak Eger küldte el követét E. B. Lukáč ottani barátainak, tisztelőinek jókívánságai tolmácsolására. Nehéz idők példamutató hagyományát elevenítettük föl e „követváltással”. Az egri vár fokáról látszik az a falu, melyben Mocsáry Lajos élt, a XIX. század második felének nagy magyar nemzetiségpolitikusa. Ö volt az, aki évtizedeken át vívta harcát az uralkodó osztálynak a magyar népet és a nemzetiségeket egyformán sújtó katasztrófapolitikájával szemben, szállt síkra — a hazaárulás igaztalan vádját is elszenvedve — a nemzetiségek — köztük a szlovákok — egyenjogúságáért, szabad fejlődéséért. Róla — ahogy akkor elnevezték, a „biely havran”-ról — a korabeli szlovák sajtó a legnagyobb elismerés és megbecsülés hangján szólt; sajátos módon összes nemzetiségi barátai közül a legmeghittebb kapcsolatok éppen egy neves szlovák közéleti férfiúhoz, Kmet Andráshoz fűzték, aki meg is látogatta őt Eger melletti otthonában. A barátság „aranyhídját” már az ősök megépítették, mi csak — újból járni kezdünk rajta ... Elzúgott immár a taps, az ünneplő és tanltványl sereg eloszlott Egerben is, most itt is. De szívünkben visszük a lángot, őrizzük a Látomást, Lukáč és Mocsáry látomását: e testvér-jövőjű tájon épül az Elet, az ünnepi szó s a köznapi tett — mind annak téglaköve.

Denke Gergely (Eger)

Bácskái B.: Böszörményi utca (ceruza, 1975)