Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - FIGYELŐ - (ti): Ján Kostra

Ján Kostra

Születésnapi köszöntőre készültünk, s helyette nekrológ íródik. Születésnapi asztalhoz indultunk, s helyette sír fölött állunk. Ján Kostra december elején lett volna hatvanöt éves. November elején halt meg. Pavol Horov után nemzetének ismét egy olyan költője távozott közülünk, aki egész költészetével, önmaga állandó keresésével, legszemélyesebb vallomásaival is mindvégig a másik embert, mindvégig a népét szolgálta. Egy olyan költő, aki a versért odaadta volna az utolsó ingét is.

Költészet és szolgálat viszonya a forma és tartalom viszonya. Ján Kostra költészete ellentmondásos, de az emberségben mégis egyértelműen tiszta világunkat szervezi dialektikus rendbe. Eszményképét a költő, egy minden vitán felüli és örökké érvényes költészetet, a világ öröklődő emlékezetének, az öröklődő tudatnak a vállalásával, továbbvitelével tudja csak megvalósítani. Visszafogott, halk szavú költészetének jóné- hány darabja a XX. századi szlovák líra tartós értékei közé tartozik, s Ján Kostrát a szlovák költészet legjelesebb művelői közé emeli.

Es hadd változzon meg minden, hadd fusson az idő, hadd omoljon össze a régi, hadd olvadjon meg új forralás hevében, hadd formálódjon ellenállóbb idommá

— írta le 1964-es kötetének címadó versében (Každý deň — Naponta). Á sosem-nyug- vás, a változtatni akarás belső láza adja meg szilárd, már-már klasszikus mívű kompozícióinak értékét, nem múló érvényét.

A holtak nem térnek vissza — idézhetjük A bánat túlereje (Presila smútku, 1946) című kötetének egyik tételét. Ján Kostra meghalt, de nem távozott el közülünk. A költő mindig verseiben és verseivel él. így él tovább ő is a szlovák irodalom és kulturális élet folytonosságában, s a szlovák olvasók körében, de néhány szép verse és az Ave Éva című kompozíciója magyar fordításának köszönhetően a magyar olvasók között is.

(ti)

Bácskái B.: Gömöri tél (olaj)

1910—1975