Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - FIGYELŐ - Dénes György: A 75 éves Emil Boleslav Lukáč köszöntése
Polgári foglalkozása evangélikus lelkész, de 1926-ban hátat fordít a papi pályának, Pozsonyba költözik, tanári állást vállal. Mozgalmas életet él: tanár, költő, publicista és szerkesztő, irodalomszervező és politikus, de mindenekelőtt a modern szlovák irodalom szószólója és vezéregyénisége. „Útkeresése jelentős tényezővé teszi a két háború közötti szlovák irodalomban: a modern költészet továbbfejlődése nélküle el sem képzelhető” — írja róla Sziklay László. Kiemelkedő köteteiben, A farkasok dala ban (Spev vlkov, 1929), az Elixírben (1938), a Bábelben (1944) és a Dies irae-ben (1946) hangot ad nyugtalanságának, megérinti a fasizmus terjeszkedésének előszele, félti népét és az európai kultúrát. Európai lakoma című versében (1939) ilyen sorokat találhatunk: „Megint szüret. A kór fúriái / ülik rettentő áldomásukat. / Elég volt, miért kell tovább várni? / Hordják már az asztalra a húsokat!... Ugatnak már a fekete szelek, / ágyúszerenád dörög szüntelen, / micsoda furcsa agyagegyveleg: I epe, sáros könny, vérözön és szenny.. A politikai szerep nem kedvezett a költőnek, s az ötvenes évek elejétől hallgatnia kell. Csak a hatvanas évek derekán jelentkezhet újra, s a fiatalabb nemzedék ekkor szinte alig ismeri. Ű azonban régi vitalitásával lát munkához, igyekszik behozni a mulasztottakat. Egymás után jelennek meg kötetei, a Hudba domova (A szülőföld muzsikája), a Sťlp hanby (Szégyenoszlop), az Oda na poslednú a prvú (Óda az utolsóhoz és elsőhöz) stb. Megjelenik a Gyöngyházcseppek, a francia költők antológiája, kiadják magyar nyelven válogatott verseit, valamint A nagy üzenetváltás címmel cikkeit, tanulmányait, emlékezéseit. Emil Boleslav Lukáč magyar irodalmi kapcsolatai közismertek, a magyar irodalom szlovákiai nagykövetének is szokás nevezni őt. S valóban: eszmélkedésétől kezdve magában hordja a magyar irodalom szeretetét, az iránta való érdeklődése ma is lankadatlan. Ö tartotta ébren Ady szellemét a szlovákok tudatában, ő, aki Adyt a leghatározottabban megvédte, amikor támadás érte a nacionalista körök részéről, s akkor is szorgalmazta a magyar irodalommal való vércserét, mikor sérelmeket kellett ezért elviselnie. Lefordította Petőfi Apostolát, kiadta Ady válogatott verseit, fordította Balassit, Csokonait, Arany Jánost, Petőfit, Adyt, Juhász Gyulát, Szabó Lőrinczet, Illyést, Berda Józsefet, Simon Istvánt és Juhász Ferencet, nem is szólva jó néhány prózaíróről. „Érdekes, baráti leveleket váltottam Földessy Gyulával, Szabó Lőrinccel, Berda Józseffel, Győry Dezsővel, Szalatnay Rezsővel, Sőtér Istvánnal és Illés Endrével, Illyés Gyulával pedig baráti összeköttetésben állok párizsi éveink óta” — mondotta Boleslav Lukáč. A magyar irodalom iránt érzett szeretetének és megbecsülésének legutolsó nagy vállalkozása egyedülálló a szlovák irodalomban. A Duna vallomása című antológiában Janus Pannóniustól a legmodernebb mai költőkig mutatja be a szlovák közönségnek a magyar lírát. A többezer soros mű Lukáč eddigi legnagyobb műfordítói vállalkozása. „Megjelenését érthető türelmetlenséggel várom, mert meg vagyok győződve arról, hogy a kötet mindkét nép számára generációs szolgálatot jelent” — mondta a költő. Emil Boleslav Lukáč hetvenöt évesen is fáradhatatlan és tele van tervekkel. íróként és közéleti emberként részt vesz különböző külföldi írótalálkozókon, hivatalos és baráti meghívásoknak tesz eleget, közben nagyon sokszor megfordul a hazai szlovák és magyar falvakban író-olvasó találkozókon. A magyar olvasók körében eseményszámba megy, ha Emil Boleslav Lukáčcsal találkoznak. Hallgatóit elbűvöli egyéniségének varázsa, s mikor Adyt vagy Juhász Gyulát szaval — magyar és szlovák nyelven — maradandó élményt hagy az emberek lelkében. Ismerősei és barátai, szlovák és magyar olvasói igaz szeretettel, megbecsüléssel köszöntjük a 75 esztendős Emil Boleslav Lukáčot, a magyar irodalom nagy barátját és ismerőjét, a költőt és az embert, népeink baráti együttélésének mindenkori szószólóját. Dénes György
