Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - HAGYOMÁNY - Szigethy Gábor: Vörösmarty gazdagsága

kerüli a rangosokat s a legkevésbé sem előkelő hírű Csiga vendéglő füstös különtermében, íróbarátok és színésznők társaságában tölti estéit, költi el vacsoráját. S ha nem a Csigában fejezte be napját, akkor sem igyekezett előkelő vacsora-meghívásokat elfogadni: barátokat látott vendégül örökké rendetlen, szerény legénylakásn, majd mindig ugyanazokat, írókat, színésznőket, tudósokat: vagy barátait látogatta meg s pipázás, beszélgetés mellett múlatta az időt.

Nem volt aszkéta a negyvenéves Vörösmarty Mihály: szerette a kellemes időtöltést, a munkából-gondból kiszakító örömteli órákat, napokat. Esténként színházba járt, délután — ha munkájával végzett az Akadémián — a városban s a hajóhídon sétált vagy otthonában „Franklin-tűz mellett” pipázott, csevegett, olvasott. Kedvelte a hölgyeket és a kirándulást. Bártfay László 1839. május 6-án így ír naplójában: „Volt nálam reggelizés előtt Vörösmarty s a budai hegyek közé hitt. (...) Nőm, Léni, Julis, Bajza, Vörösmarty s én kimenőnk. Heckenastnál vásároltam könyvet. Budán a szokott helyen (a Szarvas előtt) cimbora-kocsira ülénk.” A szokott helyen mutatja: rendszeres volt az ilyesfajta időtöltés; a zöldvendéglőben, a ligetes hegyoldalra települt Csillag fogadóban ebédet rendeltek, tejet ittak, sétáltak a fák között, Vörösmarty részleteket olvasott fel készülő művéből, vitatkoztak színházról, irodalomról, „legfőképp dramaturgiáról” s alkonyattal tértek vissza a városba. Gáláns kalandokra is futotta kedvéből, Idejéből („Vörösmartyhoz menék — írja Bártfay László — s azután vele a Kereszt utcába. Félnyolckor jövék haza, holdvilágnál...” — ma már nem tudni, ki lakott a Kereszt utcában, akit a két barát nagy titokban felkeresett, de Bártfay e látogatás után erősen pirult szerelme előtt, s aznap este kerülte felesége társaságát), biliárdozott, kedvelte a jó bort, társaságot, kávét, pipázást, ha tehette, utazgatott. 1838 nyarán barátaival Füredre kocsizott, lubickolt a Balatonban s a kellemes fürdőhely kínálta pompás örömökben. A füredi sétányon ballagtak éppen, mikor két asszonyt s egy leányt pillantottak meg, férfiszemmel szemrevételezték őket s „Lendvay megsúgá: hogy a két asszony kereskedik, a lány pedig portéka, s azt árul, amit megvásárolni nem lehet. Haliám később, hogy a postaház teli van kéjlányokkal.”

A naplólró Bártfay László esti csendes összefoglalója: „Én lefeküdtem; Vörösmarty bálba ment.”

Negyvennégy Júliusában ugyanaznap két levelet ír, egyet Vachott Sándornak, egyet Toldy (Schédel) Ferencnek, mindkettőjüknek aprólékos gonddal magyarázza el, mit mondjanak Vincének, az akadémiai szolgának s az miként ellenőrizze otthonmaradt cselédüket: a lakást jól zárja be, vegyen új lakatot — Vince adjon rá pénzt, a vételárat majd megadja neki, ha Pestre visszatértek — s minden kulccsal együtt a lány jöjjön utánuk a tatai hajóval, Szentágotára.

Toldyt megnyugtatja: „Vachottnak is írtam eziránt, de ha gátolva volna, Vince tőled bizonyosan veendi ezt az utasítást.” Vachott Sándort sem akarja terhelni: „Azonban ha körülményeid csak legkisebbé is tartóztatnak ezen dolgot elintézni, ne csinálj belőle magadnak gondot: Schédelt is meg jogom eziránt kérni s így vagy te vagy Ď Vincét utasítani fogják.”

Ki tudja ma már, e „lakásügyben” a két barát közül melyik intézkedett?

Wesselényi Miklósnak 1845. december 16-án Erdélybe, a messzi Zsibóra küld levelet s rövid beszámolójában kedélyeskeserű bőbeszédűséggel ecseteli tüzelőgondjait:

„Itt most a legnagyobb újság a drágaság, ha ez már régiség nem volna. Sokszor eszembejutottak a zsibói és zalai erdők: ott három huszas a fának öle, itt 30, sőt 36 fr váltó. Vágással, behozatással 40-et halad. Pedig, azt mondhatná az ember, hogy e fát csak nem verte el a jég; de hiába; ürügy mindenre találkozik: egy két gazember ösz- szeesküszik s vagy kell vagy nem, meg van a drágaság. Szegény Ádám apánk! ha tudta volna, hogy fiai még fa dolgában is szükséget fognak látni, nem jött volna ki a paradicsomból. — Azonban én már nagynehezen megraktam a kamorát vagy 2 hónapra s így lesz meleg szoba, ha firkálni akarnék, de isten tudja, úgy érzem, mintha egy kissé hagyogatna a lelkesedés.

Ennél okosabb dolgot is írhattam volna, de most már meg van. Isten áldjon meg Édes Miklósom kedves nőddel együtt, barátod Vörösmarty Mihály”