Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - HAGYOMÁNY - Fried István: Vörösmarty Mihály és Kazinczy Ferenc B. Lobkovic-fordításai
Kit méltán zengjen Heliconnak népe, e kútfő, Honnan hév vizeid s a bolygó kén ere benned? S a mi csodálat az oltatlan vizeidben mészé? Még hangzásbeli rokonságot is fedezhetünk föl: az m-k mormoló zenéje közös, a v hangnak a b felel meg, míg a Ar-nak ejtett c-k a rokon ft-kban, illetve k hangokban lelik meg párjukat. Kazinczynál csak távolról egymásra rímelő m-k s h-k jelzik az aliiteráló szándékot. A vers 15—16. sorában hasonló megfeleléseket fedezhetünk föl: Redde seni ualidas wires, pavidaeque puellae Formosam confer /aciem morbisque medere Omnibus ... Add meg az aggnak az életerőt, haloványka Zeánynak Adj deliebb arcot, légy mindenféle bajoknak Orvosa ... (Vörösmarty) Adj az öregnek erőt ismét, add vissza pirosát Hervadozó lyánykák orcáinak, űzd el az élet Kínjait... (Kazinczy) Lobkovic a jelzőt s a jelzett szót rímelteti háromszor egymásután, majd az állítmányt s a hozzátartozó dativusi vonzatot. Az óda emelkedettségét így némileg játékosabbá teszi, kissé keresetté is. Vörösmarty e játékot a jelzők hű visszaadásával s egy alliterációbokorral magyarítja, Kazinczy csupán igét ismétel (mit Lobkovic nem tesz), egyetlen jelzővel él, ám azt épp úgy a sor elejére teszi, mint Lobkovic. Vörösmarty — alább látni fogjuk — gondolatibb, s mert több benne a gondolat, alig látha- tóan-észrevehetően ironikus, míg Kazinczyból az idős, gondoktól-bajoktól gyötört költő szól, Lobkovic hidegen csengő verssoraiba egyéni bajait is belelopja. A költemény fordításainak szókincsét vizsgálva a klasszicista s a romantikus költő legsajátabb szavaihoz jutunk el. Kazinczy költészetére jellemző szavak: lant: szépzengzetű lant (Ráday), szent lantotok (A mi nyelvünk), zengi a lant fia (A költő) orvos vize: Nympha, te nékem nyújts orvosvizeket (Egy fürdőben) Avernus: Kazinczy a fordításában a Styx helyett írja, használja Vergilius-átköltésében is (Orpheus és Eurydice: háromszor zenge Avernus) lányka: rendszeresen így fordítja le a puella-t (Tibullus-fordítás, első és utolsó sor) Kazinczynál alig néhány olyan kifejezést találhattunk, melyeket saját költészetéből, illetve előző fordításaiból kölcsönzött. Vörösmartynál azonban több olyan megoldásra lehetünk figyelmesek, melyek e fordítás kísérlet jellegét bizonyítják, s bizonyos kifejezésbeli megoldások ismételt próbájaképpen tetszenek. Ilyen sajátosság az igekötős igék expresszivitására törekvés, azaz az igét halványabb, erőtlenebb jelentésárnyalatának mozgalmasabbá, izgatóbbá tételére igekötővel látja el. A tűz fölveri az Aetnát (ignis provocat Aetnam: a tűz előidézi ti. az Aetna kitörését); a hab kitekint Timávra, majd fölbuzog a Rajna vidékén (prospectans, consurgit, ez utóbbi fölemelkedik, fölkerekedik jelentésű) stb. Vörösmartynál e sorok így hangzanak: 15 Vörösmarty nyelvéről: Gáldi László: Vers és nyelv. In: Nyelvünk a reformkorban. Budapest 1955. 535—548. — Tóth Dezső: Vörösmarty nyelve. Irodalomtörténet 1951. 186—206. — Horváth Károly: A klasszikából a romantikába. Budapest 1968. 323—354.
