Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - HAGYOMÁNY - Fried István: Vörösmarty Mihály és Kazinczy Ferenc B. Lobkovic-fordításai

mácsolás, melyet a kritikai kiadás szerkesztői helyesen neveznek „szabad fordítás”- nak.4 A többi idegenből készült „Vörösmarty-vers” jórészt a szerkesztő világirodalmi tájékozódásának alkotása, a Tudományos Gyűjteménynek a francia és a német-skan- dináv romnatika iránti érdeklődéséből született. Az 1828-as A vándor madarak ( Stag- nelius műve), az 1829-es „Az éj palástja (Barthélémy és Méry: Napoléon en Egypte c. eposzának részlete) dokumentálja ezt, valamint néhány prózai átköltés.5 A „szabad fordítás” azért alkalmazható a művekre, mert beleépülnek Vörösmartynak a romantikus stílus kifejlesztéséért vívott küzdelmeibe; eszmében és nyelvben igen közeli rokonságban állnak az e korban született Vörősmarty-versekkel és epikai költeményekkel. Miután a költő Vörösmarty mellett a szerkesztő kíváncsisága is szerepet játszott a fordítások létrejöttében, érződik, hogy a költő nem annyira művészi, mint inkább ismertető szándékkal nyúl a két költeményhez, az ismertetett cikk továbbgondolása a két fordítás.

Vörösmarty világirodalmi műveltsége, a világirodalom jelenségeiben való tájékozódása ténylegesen elmélyültebbnek, alaposabbnak látszik, mióta a kutatások fölfedték kiseposzainak és a Zalán futásának világirodalmi rokonságát. E műveltség hem műfordításokban gyümölcsözött, hanem az eredeti alkotások gondolatvilágának, nyelvi erejének gazdagodásában. Míg Kazinczy műfordításaival mutatott utat költőtársainak (s eredeti versei nem érik el fordításai példamutató jelentőségét), addig Vörösmarty

— aki eredetit és jelest6 várt és követelt kora magyar irodalmától — költészetében jelölte ki a világirodalommal együttgondolkodó, a világirodalmi jelenségeket lírájába beépítő s magyarrá hasonlító költő lehetőségeit és célszerű útját. Vörösmarty fordításait költészete állomásaiként kell vizsgálnunk, Kazinczyét pedig inkább fordításokként. A klasszicizmusból a romantikába tartó fejlődés ívét úgy is megrajzolhatjuk, ha a fordítói gyakorlatokat vetjük össze, s ezt annál inkább megtehetjük, mert Bohuslav Lobkovic karlsbadi ódáját mindkét költő lefordította, s azonos időben jelent meg mindkét fordítás,7 e sok azonosság pedig a különbségek elemzését szembetűnővé, igazolhatóvá teszi.

Hogy Bohuslav Lobkovic ódájának fordítására sor kerülhetett, abban nem a véletlen választás, sem a karlsbadi fürdőt népszerűsíteni vágyó orvos buzgósága játssza a főszerepet. A cseh nemzeti ébredés érdeme tehát azé a Magyarországon is jól ismert törekvésé, mely a múltat — irodalmát — még ha latin nyelvű is! — a nemzeti mozgalom erősítésére használja föl.3 Az 1460/62-1510 között élt humanista költőt a cseh ébredés fedezte föl, s vallási türelmessége, politikai éleslátása miatt szívesen idézte. A patrióta nemesség és neohumanizmus példái között szerepelt neve. Ódájának magyar fordítói valószínűleg mit sem tudtak arról, hogy magyar kapcsolatai is számottévőek. 1499-ben, majd 1502—1503-ban Budán élt Ulászló király humanista udvarában. Magyar- s Csehországot „jó testvérekéként ábrázolja, Boemia ad Hungáriám sororem című művében pedig Mátyás királyt siratja, ki úgy lett a nemzeti királyság s a műveltséget pártoló uralkodó jelképe nálunk, ahogy a cseh felvilágosodásban IV. Károly. Lobkovic világosan látja a török veszélyt, és a szorongatott Magyarország megsegítését Európa nemzeteitől várja.9

4 Összes Művei III. Budapest 1962. 160, 528. — Képes Géza: Arany ]ános fordításai Thomas Moore költeményeiből. Irodalomtörténet 1952. 320—326.

5 Összes Művei II. Budapest 1960. 355—338, 344—350. Barthélémy s Méry eposzrészlete fordításának' kézirata tele van javításokkal. A sajtó alá rendező Horváth Károly szerint: „Vörösmarty sokat dolgozott e fordításon”. (348).

6 Tudományos Gyűjtemény 1828. évi beköszöntője.

7 Kemény G. Gábor (szerk.): A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből. Budapest 1962. 188—194. — Tudományos Gyűjtemény 1829. IX. 100—104. — Felső Magyarországi Minerva 1830. I. 69—79. (Itt nem jelent meg Vörösmarty fordítása, viszont )ean de Carro levele Szemere Pálhoz innen ismeretes.)

8 Richard Pražák: Pűsobení Bohuslava Hasištejnského z Lobkovic v Uhrách a jeho odraz v dobe obrozenské. In: Humanizmus a renesancia na Slovensku v 15—16. storočí. Bratislava 1967. 356., 373.

9 Pražák id. művén kívül lásd: Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Budapest 1944. 230. — Kovács Endre: Magyar—cseh történelmi kapcsolatok. Budapest, 1952. 129—130. Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Budapest. 1955. 209—213.