Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - HAGYOMÁNY - Fried István: Vörösmarty Mihály és Kazinczy Ferenc B. Lobkovic-fordításai
Fried István Vörösmarty Mihály és Kazinczy Ferenc B. Lobkovic-fordításai (Vörösmarty Mihály születésének 175. évfordulójára emlékezünk/ A magyar műfordítás története — leszámítva a gyönge előzményeket — még meg- íratlan.1 Pedig irodalmunk kibontakozásában néhány műfaj meghonosodásában, verselésünk fejlődésében nem kis szerepet játszik a műfordítói gyakorlat. Különösen a felvilágosodás második nemzedéke nyúl előszeretettel a külföldi példákhoz. Kazinczy Ferenc, Verseghy Ferenc, majd Kis János nemegyszer német, angol költőktől lelkesül — Kazinczy Ferenc olykor úgy segíti irodalmunk fejlődését, hogy fordításával példát ad a műfaji, stílusbeli, verselési lehetőségekre. Hasanaginica-tolmácsolása elindítja a „szerbus manier” divatát, Anakreon-, Pindaros-, Bion-fordításai pedig a német klasszicizmus görögség-élményéből táplálkozva, a magyar talajra szeretnék e klasszika embereszményét, magatartását, művészetszemléletét átplántálni. Horatius 1/14. carmenjének (O, ravis, referent in maré te növi...) átköltése pedig a horatiusi és általában az antik gondolat magyarrá asszimilálására szolgál mintául.2 Kazinczy tudatos műfordító: azokat a körülményeket választja ki, amelyek költészetfölfogásának, irodalomteremtő céljainak és humanitás-eszményének megfelelnek. Ha egyoldalúsággal vádoljuk, úgy termékeny és messzeható koncepciót eláruló egyoldalúságról beszélhetünk. A műfordítás különben is megfelelt Kazinczy egyéniségének: eredeti költeményeiben több a könyvélmény, mint az „eredeti” költői ihlet, több helyen csak a hideg „fő” munkáit vesszük észre; racionalizmusa szűk határok közé vonja képzeletét, versei nem szárnyalnak, nem ragadnak el, inkább elemeznek, megállapítanak, közölnek; szellemességükkel, ügyes szerkesztésükkel gondolkodásra késztetnek. Nemegyszer az az érzésünk, hogy Kazinczy a goethe-i tanítást betű szerint megfogadta: „In der Beschränkung zeigt sich erst dér Meister, Und das Gesetz nur kann uns Freiheít geben.”3 Szinte tudatosan szab maga elé mind nehezebb feladatokat, ezeken próbálja ki nyelvi-verselési készségét. 1793-ban még prózában fordítja Herder: „Paramythek”-jeit; egy 1807-es, Kis Jánoshoz írott levél tanúsága szerint viszont elégedetlen az emelkedett herderi próza prózai tolmácsolásával, „a poétái darabnak poétái lepelben illik megjelenni” — vallja. Ezért a német prózából magyar jambu- sokat formál. Vörösmarty Mihály életművében ennél kevesebb szerep jut a műfordításnak, a Shakespeare-színművek tolmácsolását és ifjúkori próbálkozásait leszámítva, szinte alig találunk fordítást. Ezek közül kiemelkedik az 1847-ben készült Thomas Moore-tol1 Radó Antal: A magyar műfordítás története 1772—1831. című könyve anyagában, szemléletében elavult. Vörösmartyröl már nem is beszél. A magyar műfordítás korszakolásának vitatható vázlatát adja: Radó György: Les périodes historiques de la traduction en Hongrie. Klny. a Babel-ből, é. n. — A magyar műfordítás jó antológiája: Homér és Osszián. Vers- fordítások Faluditól Arany utánig, I—II. Budapest, 1957. Itt Vörösmarty is jól van képviselve. — A műfordítás elméletéről, főleg XX. századi példákkal: Kardos László: A műfordítás kérdései. MTA I. OK. 1965. 63—92. — Ojabb irodalom: Szabó Ede: A műfordítás. Budapest 1968. — Rába György: A szép hűtlenek. Budapest 1969. — Fontos s a magyar műfordítás elméleti kérdéseire nézve is tanulságos: Anton Popovič: Preklad a výraz. Bratislava 1968. — Uő: Poétika umeleckého prekladu. Bratislava 1971. 2 Az ókori klasszikusok nyújtotta magatartás-formáló élmény szerepéről Kazinczy életművében: Szauder József bevezetése Kazinczy Ferenc Válogatott Műveihez. Budapesti 1960. I. LXIII—LXIV. " Goethe: Kunst und Natúr. 1800.
