Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője
... — Ekkor mind, megvágván kar jókat, éltök Csépiéiből egy drága arany- s gyöngyös nagy edénybe Mind-nyájan egy kis vért hagytak folyni, s kitölték. — Fő szentségök volt nemes eldödinknek ez akkor. S így esküdtek már Almosnak szittya apáink.36 (I. 955—99—) Ezt követően Ugund, Lehel parancsára, véres palástban és véres karddal a kezében körüljárja az országot, s fegyverbe szólít minden bajnokot, hangsúlyozván: „hogy karddal vész el az olyan, ... Aki pajzsot nem fog, s karddal nem övedzi magát fel”. A hadak Rákos mezején gyülekeznek, majd — miután egybegyűltek — a költő az elmaradhatatlan eposzi mozzanat, a seregszemle keretében bemutatja a sereget s a főbb vezéreket, utoljára hagyva Lehelt, akit teljes harci díszben vonultat fel, elmaradhatatlan kürtjével az oldalán, melyet ...............ha magyar hallotta rivallani, D úló vér dobogott mindjárt Mars-lakta szivében, S hangjától, mint a Boreás zugtára dagadnak Adria öblei, úgy buzdult hős keble magyarnak. (II. 17—20.) íme így épül be az eposzba „a regösök fecsegő énekein”, meg „a parasztok hamis meséin” alapuló mondái elem, megszelídítve persze, de romantikusra hangszerelve. A második ének jobbára a harcra való készülődést tartalmazza. A Rákoson összegyűlt magyar sereg előtt megjelenik Lehel, a fővezér és lelkesítő, harcra buzdító beszédet intéz vitézeihez. Ezután a sereg útnak indul, majd Arrabona síkjára érve (ahol a Rába folyó a Dunába ömlik) pihenőt tartanak, hogy bevárják a veszprémi és komáromi hadak csatlakozását. A fiatal vitézek Pannonhalmára rándulnak s onnan szemlélik a Kárpátok bérceit, Csallóközt, Komáromot s Árpád diadalmas csatáinak színhelyeit. Esténkint tábortűz mellett az ifjú daliák lelkesen hallgatják az agg Türtül múltbeli történeteit; bár „... a hetvenedik télnek dere lepte szakállát; / Ősz haja tiszteletet gerjesztve simult le, szavának / Hangjai reszkettek, viadalt dobogott szive mégis”. (II. 96—98.) „A tüzes ifjúság szép unszoltára ...” elbeszéli többek közt Árpád diadalmas csatáit s Zalánon nyert győzelmét. Harmadnap, miután a sereg egybegyűlt, folytatják útjukat, s az Iser folyón átkelvén megérkeznek Horicum földjére, ahol újabb táborverés, pontosabban az ütközetre való felkészülés következik. A tulajdonképpeni főcselekmény — az ellenséges tábor erejének kikémlelése, a hadi taktika meghatározása, az ütközet ábrázolása — a harmadik énekkel kezdődik. Le- he)ék alighogy letáboroztak Augsburg közelében, a kémek is jelentik, hogy „tenger az ellenség” s „ütközetet forralnak vad sziveikben”. Erre Lehel haragra lobban s parancsot ad az azonnali támadásra. Türtül, az öreg bajnok azonban figyelmezteti: az ütközet megkezdése előtt kérjenek „a hadi istentől” tanácsot, az ősi szokásokhoz híven mutassanak be neki „áldozatot”, hogy seregüket „védje hatalma”. E szavak hallatán a fővezér megenyhül és összehivatja „a tábor Dalosit, Jóslóit, Táltosit”. Az áldozat bemutatása után igen kedvező égi jel tűnik fel, mely a harci szellemet még inkább fokozza; másnap hajnalban, a csatába indulás pillanatában meg harcra buzdító ének zeng ugyanarról a helyről, ahol „tegnap magyar áldozatot hadak Istene látott”. Ezután kezdetét veszi a több napig tartó ádáz küzdelem. — Az áldozat-bemutatás szertartásának megelevenítésekor Czuczor előtt kettős példa lebegett: részint Horváth István „Árpád Pannónia hegyén” című szépprózai elbeszélése, melynek középpontjában „egy hálaáldozat” leírása szerepel, s a szertartást itt is a főtáltos, táltosok, jóslók végzik37 — de mindenekelőtt Aranyosrákosi Székelynek fentebb már említett kisepo36 Az eskünek ezt az ősi, pogány eredetre visszamenő aktusát a költő kétségkívül Anonymus Gestájából vette. Vö. Pais Dezső: Magyar Anonymus. Bp. 1926. 5. Álmos vezér megválasztása c. fejezetének utolsó mondataival. 37 Vö. Horváth János: I. m. 141—42., 166. I.
