Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője
mének középpontjává válik. Egy irodalmár éppen itt járván, felfigyel az új szokatlan hangra, s miután maga is beleolvasott, távozásakor magával viszi az első ének kéziratát, hogy megmutassa Kisfaludy Károlynak, aki már másnap (márc. 21.) tiszteletét teszi az intézetben. Toldy fennkölt érzékletességgel ecseteli a két költő találkozását; íme az emlékbeszéd ihletett szavai: „Másnap bágyadtan ül a fiatal költő museuma írópolcánál: előtte könyv, melyben olvasna, ha lelke Augsburg csataterein ismét Kisfaludy körül nem tévedezne; midőn a terem ajtaja megnyílik, s egy magas, deli tekintetű, ifjú férfi lép be, vezetve, kísérve lelkes kispapoktól...”; a következő pillanatban „kartársi önérzettel mutatnak a lankadt révedezőre...: ez Czuczor! A legközelebbi percben az idegen karjai közt tartja a meglepett, sápadozó ifjút, kinek e szavakra: .Nemzetem hősköltője! Kisfaludy ajánlja barátságát’ — megindulnak könnyei, de szó nem jő ajkaira.”33 Ezzel a röpke aktussal megtörtént a fiatal Czuczor költővé avatása, stílszerűen, romantikus tablóba illően. S mert az avató nem a széphalmi mester, bár a közhit szerint még ő az irodalom vezére, Kazinczy vezérl tekintélyén talán ekkor esik az első igazi csorba. Hogy valóban az Aurora nagytekintélyű szerkesztője indítja el költőnket pályáján, mi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint egy későbbi versének, a „Kisfaludy Károly sírjánál” című ódájának utolsó szakasza: Múzsám! te is mély gyászba borulva lépj E helyre, s forró hálakönnyüket onts! Ö nyújtá lantot néked első, Ápola ő sürögő kezekkel. Kisfaludy bátorító, lelkesítő — de a hibákra is rámutató — szavaitól önbizalmat kapva, rögvest hozzáfog a korrigáló-befejező munkához, s oly tempósan halad, hogy pár hét elteltével leadhatja a teljes mű kéziratát az Aurorának. Mintha csak érezte volna, hogy Pestről előbb kell távoznia, mint szeretne, ami hamarosan be is következett, mert meg-megújuló betegsége miatt még a tavasz folyamán (több, mint egy évvel a tanulmányai befejezése előtt) kénytelen visszatérni Pannonhalmára. Mire tehát az újonnan feltűnt költői tehetség az Aurora-kör többi tagjával is (Toldy, Bajza, Vörösmarty ...) személyes ismeretséget kötött volna s bekapcsolódhatott volna a kör munkájába — a sors kegyetlen szeszélye folytán el kellett hagynia Pestet, ahova hosszú évekig nem térhetett vissza. E sajnálatos tény, jól tudjuk, kedvezőtlenül befolyásolta költői kibontakozását... Az Augsburgi ütközetet az Aurora 1824. évi kötete közölte. Vele egyidőben meg az Aspasia hoz részleteket a készülő Zalán futásából. Az elsőség azonban Czuczoré: ő verselt meg először hexameterekben olyan történelmi eseményt, melynek példája közvetlenül hatott a nemzeti öntudat erősödésére. Első nyomtatásban megjelent munkája tehát a romantikus nemzeti eposz első igazi terméke, ő alkalmazta elsőként sikerrel a romantikus epika néhány esztétikai követelményét. Alapkoncepció és cselekmény A négyénekes, kilencszáztíz soros hexameteres hősköltemény alapgondolatát az alábbiakban foglalhatjuk össze: a haza szabadságát, létét fenyegető ellenséggel szemben Lehel vezér harcba hívó szavára egy emberként mozdul meg az ország (akárcsak a vármegyék nemessége 1822—23 fordulóján); a fegyverforgató férfiak hadba vonulnak, s mindaddig hősi elszántsággal harcolnak, míg döntő csapást nem mérnek az ellenségre, illetve amíg el nem hárul a hon fenyegetettsége. Leheléknek az ellenségen aratott fényes győzelme a katonai erényeken és vitézségen túl egyéb emberi kvalitásokat is sugallt: a cselekvő, tettre kész emberek bátorságát, szent áldozatvállalását, éspedig olyan történelmi szituációban, amikor a nemzet léte forog kockán. Ebből az alapkoncepcióból kiindulva vált szükségessé, hogy a költő a kalandozások korának támadó hadjáratát honvédővé változtassa, különösen azután, hogy a végzetes kimene53 I. m. 88—89. 1.
