Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője
Bizonyosra vehető, hogy Czuczor már évek óta ismeri, olvasgatja Baróti Szabó Dávid Magyar Eneisét26, először valószínűleg pozsonyi irodalomatnáraitól hallott felőle, s talán még itt is olvashatta, de ha akkor nem is került rá sor, legkésőbb a győri bölcsészeti stúdium idején feltétlenül. Bár az Aeneis latin eredetijével már a középiskola irodalomóráin megismerkedett, a klasszikus eposz magyar hexameterekben való Baróti Szabó-féle megszólaltatása később új élménnyel gazdagította, alkotásra sarkallta, és táplálta abbeli hitét, hogy a magyar nyelv alkalmas a hexameter megszólaltatására. Baróti Szabó fordítása, a vergiliusi minta s a metrum adta lehetőségek során, valóban ügyesen perdülő hexametereket eredményez és — a stílus zenei lehetőségeinek kihasználásával — többé-kevésbé sikerül visszaadnia a harci jelenetek szenvedélyes hangulatát. Hogy költői nyelve, invenciózus nyelvalkotása27 felkeltette az ifjú Czuczor érdeklődését s követendő példának tekintette, meggyőzően bizonyítja az a tény (mint lejjebb látni fogjuk), hogy az ő fordítása nyomán költőnk sokat adaptál Vergilius hangulat-festő művészetéből. A Zrínyiász és a Magyar Eneis mellett Czuczor ifjúkori olvasmányélményei közül kiemelkedik Kazinczy Osszián-fordítása28, mely „a magyar romantikus epika nagy hangulatforrása”.29 S mert Osszián is (a skót Macpherson átköltésében) egy elnyomott, majd eltűnt nép hőseiről, élet-halál harcáról beszél: Kelet-Közép-Európa idegen uralom alatt élő népeinél „az Osszián-dalok az elveszett nemzeti szabadság mélabúját is hordozták magukban”.30 A kor költői ugyanis nemcsak a régi dicsőségről, vitézségről és szabadságról énekeltek, de hangot adtak annak is, hogy mindez immár visszahoz- hatatlan; a feledékeny, tehetetlenül tétovázó jelenből sóvárogva tekintettek az elmúlt szép idők felé. Ezt fejezték ki — bárd-attitűdnek megfelelően — elmúlást idéző, elé- gikus hangulatú műveik, melyek azonban a reformkortól kezdődően igen gyakran bíráló-ostorozó hangra váltanak. Horváth János találóan állapította meg, hogy az Augsburgi ütközet „túlnyomóan vergiliusi típusú” eposz, „de némi ossziáni modor is belejátszik”.31 Hozzátehetjük: éppen csak belejátszik... egy-egy látomás erejéig, amikor a költő kobza reszket, hanyatlik vagy lelkesedik aszerint, hogy milyen fordulatot vesz a cselekmény, s éneke „érzékeny hallójához” fordul...: Türtül, az agg vitéz is ossziáni minta szerint mond éneket Árpádnak Zalánon nyert diadaláról. Am az ossziáni énekekre olyannyira jellemző s a bárdattitüd lényegét jelentő szüntelen utalás a régi dicsőség és a hősök elmúlására s az ebből adódó bánatos-borongós pátosza teljesen hiányzik elbeszéléséből. A múlt általa is megélt eseményeit eleveníti meg, miközben gyakran tekintett „atyjáról maradt kardjára”, de mindezt nem ossziánosan teszi, hanem Ossziánnal szöges ellentétben: „Harsány hangokkal festé le csatáidat Árpád!” 3. Az Augsburgi ütközet Czuczor 1822 decemberében fog hozzá az Augsburgi ütközet írásához — akkor már harmadik éve lakója a pesti központi szemináriumnak —, s a következő év tavaszán fejezi be. Toldytól tudjuk, hogy a következő év márciusának végéig nagyjából elkészült vele; már csak kisebb-nagyobb „hézagok pótlása” és „a darabosságok elsimítása” maradt hátra.32 A készülő mű hamarosan intézeti eseménnyé, a növendékek figyel26 Baróti Szabó teljes magyar Aeneis-e és a tíz ecloga fordítása két részben jelent meg a tízes évek elején: az első kötet 1810-ben Bécsben, a második 1813-ban Pesten. 27 Baróti Sz. D. nyelvalkotói érdemeit már Arany János méltatta: Szabó Dávid (1864) — A. J. vál. prózai munkái. Bp. 1968. 473—79. 1. 28 Kazinczy kilenc kötetben kiadott (1814—1816 között) fordításainak a VI. és a VII. kötete a teljes Ossziánt tartalmazza. — Magyar Irodalmi Lexikon A. K. Bp. 1963. 611. 1. 29 Tóth Dezső: I. m. 634. 1. 30 Horváth Károly: I. m. 289. 1. 51 Horváth János: I. m. 166. 1. 32 Toldy F.: Emlékbeszéd Cz. G. felett. 1868. 21. — T. F.: Irodalmi beszédei. II. köt. Pest. 1872. 89. 1.
