Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője
a hun-székely előidőkbe visszanyúló tematikája révén: a költemény elevenbe vág, egy- csapásra érdeklődést kelt. Igaz, Anonymus Gesrójának megjelenése óta őstörténetku- tatóink a hun-kérdést ébren tartják — ám hexameteres verses epika a hun-magyar rokonságról eddig még nem született. Ezenkívül a tündérmesei-szerelmi elemekkel átszőtt regényes cselekménybonyolítás, a nemzeti mitológia megteremtésére irányuló kísérlet, a honszerzésre mint egyetlen főmozzanatra való koncentrálás, az ősi dicsőség iránt megnyilatkozó lelkesedés s az ossziános hangulat: mind-mind követendő példa eposzköltőink számára. Czuczor azonban csak az utóbbi három mozzanatot tekinti példamutatónak, no meg a hexameteres versformát. Hogy az ősi mitológiai és a mesés, szerelmi motívumokat következetesen mellőzi, ennek okát részint teológiai tanulmányaiban, másrészt Anonymus ama tudálékos okoskodásában kell keresnünk, miszerint: felettébb elítélendő, hogy a „nemes magyar nemzet” csak „a parasztok hamis meséiből vagy a regősök (joculatorok) fecsegő énekéből” értesülhetett eddig hősi múltjáról.22 A magyar eposzi hagyomány fejletlensége miatt a külföldi klasszikus hősköltemények példája Czuczor számára nélkülözhetetlen. Egyetlen klasszikus eposzunkat, a Zrínyiászt természetesen ismerte — Pestre érkezése előtt pár évvel jelent meg a Török á/í'ummal egy kötetben,23 s nem kétséges, hogy különösen a cselekmény egyetlen nagy küzdelembe sűrítése s a várvédők monumentális hőstette hathatósan formálta eposzi felfogását-koncepcióját, de verselése (négyesrímű tízenkettős), mely ez idő tájt igencsak elavultnak, korszerűtlennek számított, bizonyára taszította. Talán a Zrínyiásznál is jobban magával ragadta az Afium lángoló hazaszeretete, nemzetféltése, honvédő háborúra buzdító lendülete. Az Augsburgi ütközet látomásos nyitó képe: „Hunnia rettenetes karu hősei tűnnek előmbe ...” — csakúgy mint az utolsó sor figyelmeztetése: „Nem jó bántani magyart, mert vérrel védi hazáját” — Zrínyi remekművének filoló- giailag is kimutatható elemeiből ötvöződik.24 Néhány apróbb filológiai egyezésen túl azonban a Zrínyi-hatás elsősorban abban rejlik, hogy mind az eposzban, mind az Afiumban „a hősi helytállás korparancsa” kap rendkívül erőteljes hangsúlyt. Éppen ezért Zrínyit a romantika teoretikusai (egy Kölcsey, egy Toldy) romantikusként tartják számon; Kölcsey szerint „Zrínyi... kebelében a hazafiúság bajnoki lelke és romantika ... lebegtek”.25 A nagy költő-előd tanítása nyomán Czuczor teljes mértékben tudatosítja, hogy bizonyos történelmi helyzetben, mint az 1822—23-as esztendők, egyedül a tettekben megnyilvánuló, áldozatkész hazaszeretet hozhat eredményt. És mi más jelenthetett volna költőnk számára cselekvőbb hozzájárulást a nemzeti küzdelemhez, mint az ősök harcos helytállásának, önfeláldozó példájának megéneklése. Czuczor a honvédő harc megéneklésének ihletét tehát Zrínyitől kapta; a hexameteres forma, az eposzi-műfaji sajátságok tekintetében viszont a homéroszi s még inkább a vergiliusi hősköltemény-típust követi. Az iliászi példából merített, amikor egyetlen nagy küzdelembe sűríti a honvédő harc lényegét, továbbá a tanácskozások, a szónoklatok, a harci jelenetek s az áldozat-bemutatás leírásában, vagy a részletező epikus hasonlatok és az állandó jelzők használatában. Egészében véve azonban: az Augsburgi ütközet a vergiliusi hagyományhoz áll közelebb — mind tárgyát, hangvételét, a motívumok s az alakok rendszerét tekintve, mind pedig alapkoncepciójában és szemléletében. Sőt, ha meggondoljuk, az Iliász számos, az eposzt prezentáló műfaji kelléke nem közvetlenül, hanem éppen Vergiliuson keresztül juthatott Czuczorhoz — ezek az ún. klasszikus eposzi kellékek, melyek eposzról eposzra vándorolnak, kisebö-nagyobb módosulást mutatva. Költőink Vergilius iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődésének az a magyarázata, hogy az Aeneis — lévén maga is a honvédő harc, a hősi helytállás eposza, amelyben az ősi erényeket, a régi római erkölcsöket visszaállító törekvések fogalmazódnak meg — eszmeisége, egész szellemisége találkozik a nemesi-nemzeti megújulás feladatával. 22 Anonymus Gestá-jának idézett szavait a kézikönyvből vettük: A magyar irodalom története 1. Bp. 1964. 81. 1. 23 Zrínyinek minden munkáji. 1817. Kiadta Kazinczy Ferenc. 24 Vö’.: „Az török áfium ellen való orvosság” első bekezdésével. — Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomböl. Bp. 1952. 1/2. 811—12. 1. 25 Nemzeti hagyományok. — K. F.: I. m. 277. 1.
