Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője
A megyék forrongása, alkotmányvédő mozgalma az Augsburgi ütközet írásakor-befeje- zésekor, 1823 tavaszán éri el a tetőfokát. Ezekben a sorsdöntő hetekben költőnk tekintete a múlt felé fordul, s úgy érzi, hogy nemzete ügyét, a jelen küzdelmeit leghatékonyabban a „régi dicsőség”, a múlt hőstetteinek felelevenítésével szolgálhatja. A politikai események nyomán támadt nemzeti hangulatnak válik tehát a szószólójává, pontosabban: ezt a hőshangulatot igyekszik a költészet nyelvén tüzelni. Végső soron ez az országos hangulat avatja hamarosan, hőskölteménye révén, a nemzet költőjévé. Eposzával minden elődjénél eredményesebben járul hozzá a korszerű mondanivalőjú és hangvételű romantikus epika megteremtéséhez — éspedig akkor, amikor irodalmunk egész mezőnyében a klasszikából a romantikába való átváltódás folyamata megy végbe. — Az Augsburgi ütközet elsődleges ihletője tehát — akár a Zalán jutásáé —: a nemzetébresztés mélyen átérzett költői hivatástudata. A századfordulón megszakadt eposzírói kísérleteket mintegy másfél évtized múlva Pázmándi Horvát Endre folytatja Zirc emlékezete (1814) című hexameteres rendtörténetével. A rövidke mű cselekménye ugyan nem a honfoglalás korában játszódik, s műfaját tekintve sem hősköltemény — de: rendelkezett eposzi kellékekkel, hexameterekben volt írva, s szerzője az előadott történetet a haza történetével „összefonódva szemlélte, elégikus siratásával a dicső múltnak, s a magyar történet nagyjai közt az Árpádok és a honfoglaló vezérek visszasóvárgó emlegetésével”.16 E sajátosságainál fogva kétségkívül serkentően hatott a nemzeti eposz sorsára. A Zirc emlékezete Czuczornak is egyik legjelentősebb diákköri olvasmányélménye, melyet már jóval Pestre érkezése előtt olvashatott, s bizonyosra vehető, hogy későbbi tervei érlelődése idején követendő példának tekintette. Ennél többről aligha lehetett szó, ugyanis motívumátvételeknek, nyelvi fordulatok kölcsönzésének, hangvételbeli egyezéseknek semmi nyoma — különben az Augsburgi ütközet mind eszmei, mind művészi tekintetben messze meghaladja Pázmándi Horvát históriai költeményét. Komoly haladást jelentett a nemzeti epika kialakulásának útján az Aurora zsebkönyv első és második kötete (1882-es és 1823-as évfolyamai),17 valamint a Hébe 1823. évi évkönyve. Bár az Aurora megjelenését előzte meg nagyobb várakozás — lévén indulásától fogva az új, romantikus nemzedék szócsöve — mégis az a mű, mely „az Aurora epikusaira döntő hatást gyakorolt”,18 Igaz Sámuel Bécsben kiadott Hébe című zsebkönyvében látott napvilágot. Aranyosrákosi Székely Sándor: Székelyek Erdélyben című három énekes kiseposzáról van szó. Ez a hexameterbe szedett székely őstörténet (Csaba királyfi hun népének, a székelyek őseinek Erdélyben történő letelepedéséről) 1822 decemberében, közvetlenül az Augsburgi ütközet Írásának megkezdése előtt jutott Czuczor kezébe, s a költő — Toldy áltar feljegyzett — vallomásából tudjuk, milyen „elhatározó hatással lett reá”.19 Már Gyulai rámutatott, hogy a Székelyek Erdélyben „... esztétikai szempontból csekély becsű ugyan, de ennél becsesebb irodalomtörténeti tekintetben, mert a zsendülni kezdő magyar újabb eposz szellemét és irányát jelöli.”20 Pontosabban: a születendő nemzeti eposznak egy lehetséges útját- módját kínálja a költemény, helyenként valóban ihletett költőiséggel, ám egészében véve egyenetlen művészi színvonalon. Aranyosrákosi sem a témaválasztás, sem a versforma tekintetében nem követi a magyar eposzi hagyományokat — Zrínyit éppúgy nem, mint a 18. század epikusait. Koncepciója elsősorban az erdélyi népmonda-népmesei hagyományokon alapul, következésképpen — mint Horváth János találóan megállapította — műve nem „Aeneis-min- tájú tudós vándorlás-történet”, hanem „újtípusú regényes honfoglalási eposz”.21 Éppen 16 Horváth János: I. m. 139. 1. 17 Itt jelentek meg a szóban forgó vállalkozás alábbi darabjai: 1822. évi kötet Horváth István: Árpád Pannónia hegyén (szépprózai elbeszélés); Pázmándi Horváth Endre: A szittya (időből — Az oltár; A nemzeti zászló: a táborkürt (részletek a készülő Árpád című nagyeposzból); — 1823. évi kötet: Kazinczy Ferenc: Tisztulás Innepe az Ungnál (886), (ossziáni hangulatú párbeszédes költői mű): Guzmics Izidor: Öröm-ének (óda). 18 Horváth János: I. m. 156. 1. 19 Toldy F.: Czuczor élete — Czuczor költeményei I.—III. Pest, 1858. I/XIV. 1. 20 Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. Bp. 1900. 63. 1. 21 Horváth János: I. m. 155. 1.