Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője
Hogy mily megkülönböztetett népszerűségnek örvend költőink körében a „hfiskölte- mény”, s mennyire a kor szükséglete hívja életre, azt néhány egykorú adaléickal kívánjuk bizonyítani. A korigény első tudatos megfogalmazója — a rendi-udvari kompromisszum felbomlásának küszöbén! — Horváth István, a „Zirc emlékezete” (1814), hexameteres história költemény szerzőjét, Pázmándi Horváth Endrét, müve megjelenése -után nyomban levélben felkéri: írjon egy remek „hősi epikumot” a hazának. Felszólítását három év múlva a nyilvánosság előtt az éppen megindult Tudományos Gyűjteményben megismétli: nyomatékosan kéri . a Téti derék Magyart, hogy ... Árpád kijövetelét írja hatos versekben Nemzetünknek köz örömére és dicsőségére.”10 Ugyanitt •az 1819-i évfolyamban, az egyik értekezés szerzője meg ama óhajánaís ad kifejezést, hogy „... bárha akadna egy hazafi, aki egy Árpádiásszal ajándékozná meg a nemzetet”. A nemzeti eposz művelésének időszerűségét húzzák alá Horváth István Árpád Pannónia hegyén (megjelent az 1822-i Aurorában) című prózai elbeszélésének alábbi szavai: „Arra törekedjünk, gondos Hazafiak, hogy új Hazánkat, ősi Szabadságunkat, Nemzetünket, Méltóságunkat a Maradók számára is megerősítsük, fenntartsuk s ha lehet valami az emberi alkotmányok között örökös, századok múlva is örökössé tegyük”.11 Mi sem jellemzőbb a húszas évek elejének irodalmi életére, mint az, hogy egy időre Kazinczyt is magával ragadja az eposzírói felbuzdulás [Tisztulás Innepe az Ungnál 886 — Aurora, 1823), noha — mint később kiderült — egyenesen vlszolygott a fiatal romantikus nemzedék történelemszemléletétől, költői attitűdjétől. Guzmics Izidor is, aki Kazinczy lelkes híve, Öröméneke ben a „hon nemzeti bárdjait" a honalapító tetteinek megéneklésére biztatja. Az csak természetes, hogy Vörösmarty, az új nemzedék ígéretes tehetsége, szintén a „hősi költemény”-nek adja a pálmát. íme a Zalán jutása előfizetésgyűjtésre való felhívásának egy részlete: „Noha minden költői munka jeles lehet tulajdon nemében, s hathatósan segíti a nyelvet csinosodásá- ban, annál mégsincs illőbb a nemzeti méltósághoz, mint azon neme a költésnek, mely országos változásokat s a haza főbb embereit magasabb érzésekkel zengi, ...hogy litera- túránk ebbeli hiányát csak valamennyire is betölthessem, szándékozom kiadni egy hősi költeményt...”12 S a kortárs Toldy Ferenc véleménye? ö mint a húszas-harmincas évek legképzettebb és legagilisabb romantikus esztétája, Vörösmarty hőskölteményeit minősíti az új költői irányzat reprezentatív alkotásainak,13 a negyvenes évek elején pedig azon háborog, hogy a költők nem művelik többé az eposzt, pedig „a magyar Iliás ... még nincs megírva.”14 Az eposznak 1817 és 1827 között, íróink által megfogalmazott szerepét tehát így foglalhatjuk össze: fölkelti a nemzet fiaiban a honszeretet szent érzését, a megénekelt dicső -hősök magasztos tettein felbuzdul a hazafiúi kebel, s olvasása nyomán minden hazafi törekvése oda irányul, hogy a kornak hasznos tagjává válhasson. Nos, ez valóban tömény etikai-társadalmi küldetés, nemzetnevelő-politikai feladat; ebben rejlik végső soron az eposz népszerűsége és korszerűsége. 2. Az eposzihlet összetevői Czuczor Augsburgi ütközete három ihletforrásból táplálkozik: a Bécs-ellenes nemesinemzeti oppozícióból, a hazai eposzelőzményekből és a klasszikus eposzi mintákból. Bár mindhárom ihletforrás nélkülözhetetlen ösztönzéseket ad, a döntő indítást Czuczor attól az osztrák-ellenes nemesi-nemzeti mozgalomtól kapja, amely az udvar meghátrálásához, az 1825—27-es országgyűlés összehívásához vezetett „s amelyet neveltetése és a papnevelde hazafias légköre révén — lelkes figyelemmel kísérhetett”.15 10 Tud. Gyűjt. 1817. I. köt. 108. 1. 11 Idézi Tengő István: I. m. 30. 1. t2 Közölve: Lukácsy S.—Balassa L.: Vörösmarty Mihály 1800—1855. Bp. 1955. 52. 1. 13 „Aesthetlkai levelek” elmen 31 levélből állő cikksorozatát közli a Tudományos Gyűjtemény 1826—27. évi köteteiben; ezekben Vörösmarty addig megjelent eposzait részletesen elemzi, lí Beszéd szépirodalmunk ügyében. Elhangzott a Kisfaludy Társaság közgyűlésén 1843. február 6-án. T. F.: Irodalmi beszédei. II. k. Bp. 1878. 294. 1. 15 Tőth Dezső: Két „Vörösmarty-epigon”. . . Itk. 1960/6. 634. 1.
