Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Varga Imre: Szerelmünk, Fiammetta
Varga Imre szerelmünk, Fiammetta IBoccaccio halálának 600. évfordulójára) A művészet rabságban nem fejlődhet egészségesen, a szabadság azonban, amint erre a múlt korok vizsgálata tanít, egy-egy villámlás csupán a hosszú történelmi éjszakában. Az athéni demokrácia ideje alig villámütésnyi, az istenek, Elektrák és Prométheuszok arca mindjárt sötétségbe veszik. A firenzei hármaskorona nem egészen három emberöltőnyit élő géniusz fejére kerül. A francia fölvilágosodás, Candide és Emil evilági vándorútja még ennyi időbe sem telik, Faust, Hüperion és Teli Vilmos németföldi élete aránytalanul kurtább, mint halhatatlanságuk. Emberszerető korok termik az osztályok határoszlopait és a tilalomfákat döntögető nagy magányosokat, aztán maga a tömeg emeli vállára és tartja föl a fénybe őket. S mivel a szabadságban az idő nemcsak tróntermeken, városi piactereken húz át, hanem a nyitott ajtajú, kitárt ablakú hálószobákon is, a nagy tisztító szél hátán népszónokon, prédikátorokon és forradalmárokon kívül Casanovák Is utaznak. A városok terein pedig megjelenik Ámor és nyilát a szerelemben zsarnoki tisztességet követelők szívére arányozza. Krisztusi kenyérszaporításhoz hasonló csodák történnek ilyenkor: néhány halacskáját és árpakenyerét megsokszorozva kapja vissza a nép. Boccaccio is a csodatevők közül való. Szerencsés férfi, mert emberi, írói nagyság. írásban Dante és Petrarca mutat neki példát, latin és görög műveltségét, literatúrában való jártasságát életrajzírói elismeréssel emlegetik. Nemcsak a könyvek érdeklik; utazásai, bolyongásai afféle élményszerző vándorlások; ismerkedik, figyel, fülel az emberek szavára. Dante dicséreté ben is ez az oldala kapja rokonszenvünket. Elemében akkor van igazán, ha a Színjáték szerzőjének magánéletéről ír, nem áll neki a filológusi aprómunka. Ennek az sem mond ellene, hogy képzett tudós. Boccaccio élete sokat foglalkoztatta a késői korok irodalomtörténészeit. A tömött sorokban ránk zúduló mesés élettörténetek aztán sok tévedést ragadtak magukkal, a lexikonok alig győzik a helyesbítést. A nagy novellaíró törvénytelen gyermekként jött világra, édesapja gazdálkodóból lett bankár-ügyvéd. Az apa Párizsban ismrekedik meg egy lánnyal, kapcsolatuknak gyümölcse Giovanni. Születési helyéről biztosat nem írhatunk, nem tudni, Párizsban, Firenzében vagy Certoldóban látta-e meg a napvilágot. írják, hogy grammatikát, számtant, kereskedelmi levelezést, majd pápai jogot tanult apja parancsára. A nyugtalan fiú azonban nem kedveli meg a számtant, idegennek érzi a kánonjogi tanulmányokat, távol áll tőle a Bardi-bank világa is. Pedig a világ a pénzeseknek, ügyeskedőknek, huncutoknak, feltörő polgároknak és kereskedőknek áll, aranyon minden megvető. A serdülőt riasztja a világi hajsza, a tudományokba és művészetek tanulmányozásába veti magát. Andalone del Negro a csillagászatot, Paolo da Perugia pedig a könyvek világát kedvelteti meg vele. Az apa egyelőre bírja pénzzel Szerelméről, Maria d'Aquinoröl (akit Fiammettának nevezett írásaiban) is sok legenda kering. Valójában egy gazdag kereskedő kikapós felesége volt, nem pedig királyi hercegnő. Helyesbítenem kell a regényes koholmányt. Az arany könyörtelen, a szerző embernek maga felé hajlik a keze, az elszegényedett költő hiába keresi föl gazdag ismerőseit, jótanácsnál, zsíros polgári vacsoránál egyebet nemigen kap. Sok gondja-baja volt az ókori szövegek beszerzésével is; egyenest Görögországból hozatja meg a régi nagyok írásait, s ez nagy érvágás a kevéspénzű fiatalemberen. Könyvtárból, barátoktól kölcsönzött könyveket maga másolja át, így alakulgat lassan magánbibliotékája. Utazások, tanulás éjjel-nappal, vesződsé-
