Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - Vígh Károly: Dr. Herz Sándor születésének centenáriuma

mérgét, és erkölcsi-politikai elégtételt szolgáltatott mindazoknak, akik a szektarianiz- mus, a személyi kultusz áldozataivá váltak. így kapott elégtételt Herz Sándor családja és elvtársainak, tisztelőinek nagy tábora. Utcát neveztek el róla szeretett városában. Emléktábla hirdeti a nevét, melynek leleplezésekor joggal mondhatta róla késői utóda, a párt helybeli titkára Jirí Wolker szavaival: „Az ember meghal, de a munkája él.”

Herz Sjándor valóban maradandóan bevéste nevét a magyar és a csehszlovák forradalmi munkásmozgalom történetébe, de elsősorban Losonc városának és az egykori Nógrád megyének a történetébe. Semmi túlzás nincs abban, amit Keleti Ferenc, a fel- szabadulást követő időszak losonci kommunista párttitkára a nagy orvos-agitátor születésének 90. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségen elmondott, és amit most, születése centenáriumán joggal megismételhetünk:

„Ha Herz Sándor elvtárs történetesen a század első éveiben nem telepszik le Losoncon, és nem kapcsolódik be az akkor még gyermekcipőben járó munkásmozgalomba, alig lehetnénk abban a helyzetben mi, Herz elvtárssal ilyen vagy olyan kapcsolatba került elvtársai és tisztelői, hogy valósággal eldicsekedhessünk azzal a nagyszerűen kibontakozott forradalmi mozgalommal, amelynek színhelye Szlovákiának ez a viszonylag kis városa, amely messze hallatta szavát a 20-as évek Csehszlovákiájában ...”

Rendkívüli ember volt. Kevés olyan hivatásos forradalmárt adott a kommunista mozgalom Dél-Szlovákiának, akiben a szavak és tettek oly dialektikus egységet alkottak, mint őbenne. Ezért harcos élete Csehszlovákia és Magyarország felszabadult, szocializmust építő népeinek ma is elevenen ható példaképe. Tanulhatunk tőle rendíthetetlen elvhűséget, a dolgozó nép iránti szeretetet, szocialista humanizmust, az osztályellenség gyűlöletét, igazi proletár internacionalizmust, a magyar és csehszlovák dolgozók testvéri összefogásának hirdetését, a Szovjetunió szeretetét.

Nem alaptalanul írta róla egy egyszerű losonci pártmunkásnő, Czaha Ilona: „Fáklyavivő volt...” És hozzá tehetjük Illés Béla szavaival: „Ű olyan volt, amilyennek a kommunistát kívánta: szívós, harcos, ragyogóan okos és minden áldozatot vállaló. Bűnt követünk el az egész munkásmozgalommal szemben, ha tiszta alakjának nem állítunk maradandó emléket..

A legfontosabb források jegyzéke:

Nögrád megye története, 2. kötet. 1848—1919. Salgótarján, 1959.

Losonc város képviselőtestületi jegyzőkönyveinek 1921—1920. évi kivonatai. Červenák Iván levéltárvezető regesztái.

Herz Sándor leányai: Elvira, Ilona és Teodóra szóbeli tájékoztatásai és írásos visszaemlékezései.

Herz Ilona visszaemlékezés-gyűjteménye édesapjáról.

A Losonci Ojság 1908—1914. évfolyamai.

A Népakarat (Losonc) 1921—1922. évfolyamai.

A Kassai Munkás 1921—1924. évfolyamai.

Jozef Mlynŕ-rik: Od októbra 1917. ku vzniku KSČ na strednom Slovensku. Banská Bystrica, 1967.

Jozef Mlynárik: Štrajkové boje na Slovensku I—II. Bratislava, 1961.

Michal Dzvonik: Ohlas veľkej októbrovej socialistickej revalúcie na Slovensku (1918—1919). Bratislava, 1957.

A csehszlovák szenátusi napló 1926—1929. évfolyamai. Országgyűlési Könyvtár, Budapest. Csehszlovákia Kommunista Pártjának története. Bratislava, 1962.