Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - Vígh Károly: Dr. Herz Sándor születésének centenáriuma

május elsejei felvonulásokat tartották. E lobogót a felszabadulásig sikerült híven megőrizni, s ma Is a város dolgozóinak megbecsült ereklyéje.

Moszkvai tanulmányútja idején Herz még nem gondolta, hogy rövidesen végleg búcsút mond szűkebb pátriájának. Az ok: mentelmi joga megnszűntével, 1930-ben Herz Sándort a hadsereg tagjai között végzett illegális agitációért és a néptömegek soraiban folytatott politikai tevékenységéért a burzsoá osztálybíróság hat évi börtönre ítélte. A CSKP határozatot hozott, hogy Herz doktor az ítélet jogerőre emelése előtt a Szovjetunióba emigráljon. Ha második hazájának is érezte a Szovjetuniót és mindig vágyott is oda, mégis fájó szívvel hagyta el hazáját, az elvtársakat, akikkel együtt annyi győzelmes csatát vívott, akik segítették őt a harcban. Mindannyian nagy szomorúsággal búcsúztak tőle, de ugyanakkor bíztak abban, hogy jövőt formáló harcuknak lesz eredménye, s nem sok idő elteltével újból találkozhatnak.

5. A Szovjetunióban töltött évek (1930—1938)

Herz Sándor 1930 augusztusában érkezett Moszkvába. (Egy opavai rendőri jelentés szerint szeptemberben.) A Szociálhigiénial Intézetben kapott állást. Megérkezése után a legfontosabb teendőjének tartotta párttagsága rendezését. A Bolsevik Pártba való felvételekor — amire 1931-ben került sor — Kun Béla volt az egyik ajánlója. Jellemző internacionalizmusára, hogy tagja maradt a csehszlovák pártnak, de a magyar párt soraiba is felvétette magát és belépett a moszkvai Magyar Klubba. Annyi év után itt a klubban találkozott vele újra Illés Béla. „A moszkvai Magyar Klubban sokszor találkoztam vele — írja Illés Béla visszaemlékezésében. — Nem öregedett meg 1921 óta, csak még bölcsebb lett, még harcosabb. Én akkor is úgy tiszteltem őt, mint egyik tanítómat, úgy szerettem, mint a mozgalom egyik erkölcsileg és szellemileg legjelentősebb harcosát.”

Pártoktatásban az ún. Nyugati Egyetemen vett részt. Agitátori tevékenységét Moszkvában is folytatta: politikai tanfolyamokat, szakköröket vezetett. Sokoldalú természet- tudományos műveltsége és elmélyült marxista tudása nagy tekintélyt szerzett számára a hallgatóság körében. Felhangzott a hangja a moszkvai rádió magyar műsorában is. Előadásaiban és cikkeiben lelkesen ismertette a Szovjetunióban a szocializmus építése során elért eredményeket.

Széleskörű levelezést is folytatott. Elsősorban a losonci elvtársakat tájékoztatta a szocializmus építésének hősi erőfeszítéseiről, de felkereste leveleivel Csehszlovákia számos városában és falujában lakó híveit is.

Családtagjai — akik követték őt az emigrációba — valamint barátai és harcostársai úgy emlékeznek vissza a vele együtt eltöltött moszkvai évekre, hogy Herz Sándor energiáját és aktivitását szinte felfokozták a szocializmus építésének sikerei. Legidősebb leánya, Elvira, aki 1935-ben érkezett Moszkvába, ezt írja az apjával együtt eltöltött utolsó évekről:

„Olyan volt az életünk, mint egy szép álom. Rengeteget dolgoztunk, tele voltunk tetterővel, életkedvvel. Mindenre jutott Időnk: kirándultunk, színházba, társaságba jártunk, tagjai voltunk a Magyar Klubnak, s az ünnepek különösen vidám szórakozással teltek el.”

Akkor még sem ő, sem szerettei és elvtársainak széles köre sem sejtette, hogy a személyi kultusz és önkény rövidesen őt is eléri. Koholt vádak alapján 1938. március 16-án letartóztatták és nyolc évre ítélve, egy vlagyivosztoki börtöntáborba szállították. Itt leromlott szervezete nem bírta elviselni a szörnyű hideget, megbetegedett és 1938. november 17-én meghalt.

Dr. Herz Sándor, Csehszlovákia Kommunista Pártja volt szentátora, Losonc város és Nógrád megye munkásainak és szegényparasztjainak forradalmi lelkületű vezére, a csehszlovák és a magyar kommunista mozgalom közös hőse és mártírja 63 éves korában, alkotóereje teljében esett áldozatul a sztálini önkénynek. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a kommunista világmozgalom immár kivetette magából a sztálinizmus