Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - HAGYOMÁNY - Balázs Béla: Az ÚJ SZÓ az irodalomért
Roger Vailland (Goncourt díjas francia író) naplójában Szekeres György szavait idézi: „100 százalékosan egyetértésben maradok a kommunizmussal, a Szovjetunióval, hazám kormányával, hajlandó vagyok az életemet adni a kommunizmusért, de nem tűröm a koholt rágalmakat”. Claude Roy-nak így nyilatkozott: „Fegyelemből mindent el tudok fogadni, de áruló nem leszek”. Ezzel akarta értésére adni, hogy noha elítéli a koncepciós pereket, magára nézve vállalja azok következményeit. Igen, ilyen volt Gyuri, a 30-as évek csehszlovákiai magyar haladó ifjúságának egyik legjobbja, a francia ellenállási mozgalom kiemelkedő alakja. Nagyszerű és hűséges barát, pótolhatatlan hűséges szerető társ. Ezek után úgy vélem, a magyar antifasiszta és ellenállási mozgalom történetírásának a feladata, hogy elvégezzék azt a munkát, amit a franciák már elvégeztek. Értékeljék méltóképpen hazánk kiváló fiának antifasiszta harcát a szabadságért, ahogy azt a francia antifasiszta történetírók már megtették. Szekeres György tevékenységét kevesen ismerik. Történetírásunknak tehát a jövőben törlesztenie kell adósságait. Túlságosan szerény voltál Gyurikám; amikor kértek, hogy mesélj magadról, néma maradtál, mint a nagyok legjobbjai. Ilyen maradsz emlékeinkben. Tudnivaló, hogy az Üj Szó már indulásakor messzemenően támogatta az irodalom ügyét. A harmadvirágzás kezdetekor — Fábry Zoltán, valamiül, az első nemzedék néhány tagjának munkássága révén — az esszé műfaja kapott vezető szerepet irodalmunkban. Viszonylag érett formában jelenkezett a film- és a színházi kritika is. Az Új Szó második számában (1948. Karácsony) Prágai levél egy magyar filmről címmel jelent meg az első ilyen jellegű írás. A név nélkül közölt cikk elemezte a Prágában akkoriban bemutatott Valahol Európában című filmet, megjegyezve, hogy a magyar filmgyártást színvonalas alkotás képviselte fővárosunkban. A mű a legjobb orosz és francia filmekre emlékeztette a cikk íróját. A témára a lap néhány hét múlva (1949. március 5.) visszatért. A filmről Valahol Európában címmel Szabó Béla írt — a film rendezőjéhez, Radványi Gézához kapcsolódó személyes emlékeit is idéző — kritikát. (Szabó Bélának ez az Űj Szóban megjelent első cikke). Mondanivalóját így summázta: „Amióta a filmet láttam, nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Radványi jelentősége ott kezdődik, ahol Márai Sándor ragyogó irodalmi munkássága végződik. És bár kétségtelen, hogy a két fivér, finom, intellektuális nüanszokkal, egyazon eszközökkel dolgozik, mégis más eredményekre jutnak. Míg Márai munkáit majdnem lehetetlen képekre váltam, addig Radványi eleven képei tökéletesen kifejezik mondanivalóját. De a döntő különbség főleg az állásfoglalásnál érvényesül. Márai bámulatos ügyességgel tudott kényes dolgokról tárgyalni anélkül, hogy egyszer is határozott állást foglalt volna jobbra vagy balra, viszont Radványi művének minden jelenetében kíméletlen, meg nem alkuvó váddal súlyt le a fasizmus mérgezett erőszakosságára és embertelen, állati magatartására... A film vetítésénél úgy éreztem, mintha valaki közvetlenül szólna hozzám, világosan és egyértelműen felhívná a figyelmemet a vétkekre, bűnökre a félreértés minden homálya nélkül. Az ember naponta láthat filmeket, látja a szereplők és a rendező igyekezetét, erőfeszítését. Itt minderről szó sincs. A néző a közvetítés alatt egyetlen egyszer sem gondol a rendezőre, vagy a szereplők alakítására, mint 'ahogy az ember a mozgó vonaton sem gondol a gőzgép feltalálójára és segítőtársaira. A néző csak részvétet és felháborodást érezhet, hogy ilyesmi a huszadik században megtörténhetett. (...) Radványi filmje komoly ígéretet és ugyanakkor komoly művészi vállalást is jelent a fejlődés, a szocializmus felé vezető úton. Mindazok, akik a megható izgalmakon túl költészetet akarnak élvezni képekben, nézzék meg ezt a filmet." Balázs Béla w * az UJ SZÓ az irodalomért
