Irodalmi Szemle, 1974

1974/2 - HAGYOMÁNY - Balázs Béla: Az ÚJ SZÓ az irodalomért

Az első színházi kritika az Új Szó 1949. január 29-i számában Prágai színházi levél címmel jelent meg. A cikket Egri Viktor Irta August Jakobson szovjet-észt író A Kondor család című drámájának az E. F. Burian színházban megtartott bemutatójáról. Jakobson drámájának jS erőssége az — írta többek között Egri —, hogy a kapitalista fivért nem festi le kizsákmányoló szörnyetegnek, jellemében nem rajzolja el, hanem következetesen emberien állítja elénk, telve jószándékkal és segíteni akarással, aki a maga bőrén, a saját sorsán kénytelen megtanulni, hogy a kapitalizmus őt magát is felfalná és összemorzsolná, ha saját tőkés kasztja ellen csupán emberségből próbálna tenni valamit. A dolgozók világa és a kapitalisták között nincs híd, nincs összekötő kapocs. Ahogy tűz és víz nem keveredhetik, úgy el kell különülnie a két világnak. Jakobson drámájában a dolgozók elbuknak, de bukásuk nem vereség, még előbukásukban is fölébe nőnek a meddő életű tőkéseknek; börtönbejutásuk vagy menekülésük pillanatában tisztán érzik, hogy a harc tovább folyik, a helyükre újak, a fiatalok állnak, akik küzdenek a végső győzelemig... Jakobson színműve az elmúlt esztendő egyik legnagyobb szovjet sikere volt. Nem kétséges, hogy prágai bemutatója elindítja további sikerét a népi demokráciák országainak haladó szellemű színpadjain.

A rövid, tartalmilag és formailag egyaránt jól megszerkesztett írás Egri Viktort kész kritikusként mutatta be. A nyelvileg akkoriban még gyakran színvonal alatti, legtöbbször túlságosan elnyújtott és igénytelen írásokat is közlő lapban jól hatott a rövid és igényesen megírt ismertetés.

Egri Viktor második alkalommal (1949. február 12.) Prágai színház címmel jelentette meg az előbbihez hasonlóan tartalmas kritikáját. Elmondta, hogy Prága színházi életének van egy sajátossága, amely a népi demokráciák országainak egyetlen más fővárosában sem tapasztalható. Két operája és tizenöt prózai színháza az élő és a múltban alkotó hazai írók, az orosz és szovjet szerzők, a klasszikus és külföldi haladó szellemű írók oly hosszú sorát tartja állandóan műsorán, hogy méltán váltja ki a szakemberek elismerését... Nincs az az épkézláb cseh vagy szlovák darab, amely ne kapna színpadot Prágában, ha az írónak van mondanivalója. Úgyszólván valamennyi színház műso rára tűzi fiatal szerzők műveit is... Prága sokszínű műsoraival példamutatóan harcol a változatos és az új színházi közönségért. Az ilyen színházpolítika kockázattal jár. A gazdag műsor nem egyszer a színvonal kárára megy. A jelentékeny színházi megoldások mellett nem ritkák az elsiklások, a melléfogások, az esetenként kiforratlannak tűnő hangok. De inkább ez a kísérletezés, ez a lassú úttörés, a fiatalok állandó és állhatatos támogatása, az új tartalom és mondanivaló keresése, mint a sorozatos előadások esetleges pompája, fénye és teljes kiforrottsága, különösen akkor, ha a színház nélkülözi az árnyaltságot és a sokoldalúságot.

Az Oj Szó (ezúttal is Egri Viktor tollából) a harmadik kritikát (1949. március 5-én) Bratislava, a negyedik kritikát pedig (1949. március 26-án) Budapest színházi életéről írta.

A lap első könyvismertetése a Fábry-esszékhez, a film- és színházi kritikákhoz, valamint a különféle évfordulók alkalmából írt megemlékezésekhez viszonyítva kissé későn, csak 1949. június 11-én jelent meg, s a Práca kiadásában Részvét és dac címmel megjelent szlovák nyelvű versgyűjteményt méltatta. Viszonylag terjedelmes írásában Egri Viktor egyaránt szólt a kötet erényeiről és gyengéiről. Többek között így írt: „Igen, ez a szép gyűjtemény igazolja, hogy az elmúlt század szlovák költői — Puskin és Arany János hatása alatt is — valóban a valóság talajára állva szocialistának értékelhető poézist is hagytak ránk. A századforduló költői, az újabbak és napjainké: Janko Jesenský, Laco Novomeský, Ján Poničan, Emil Boleslav Lukáč, Fraňo Kráľ, Kazimir Bezek, Ján Kostra, Pavol Horov, Vladimír Reisel... már teljesebben szólaltatják meg a szociális igazságnak, az új út keresésének öntudatos és bátor hangját..

Az Új Szó a második könyvismertetést csak két hónap múlva, 1949. augusztus 11-én közölte. Az Oj idők — új ember című, csupán jelzéssel (-kcs-) aláírt cikk P. A. Pavlenko: Boldogságéi és a Szteppei nap című elbeszélését ismertette, majd kifejezte óhaját: „Reméljük, hogy lapunk olvasóinak kezébe csakhamar elkerül ezeknek a műveknek a fordítása.”

Indulásának első időszakában az Új Szó könyvismertetést később is csak ritkán jelentetett meg, aminek nyilván ez a magyarázata, hogy a magyar nyelvű könyvek az üzletekben és a könyvtárakban csak jóval a magyar nyelvű sajtó megindítása után kerültek