Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Robbanó boldogság (Dávid Teréz: Időzített boldogság, MADÁCH 1973)
Ilyen előzmények után nemcsak érthető, hanem egyenesen törvényszerű volt az, hogy Darvas Józsefre a felszabadulás utáni építőmunkában nagy feladatok vártak. És ő habozás nélkül vállalta ezeket a nagyobbrészt politikai feladatokat, pedig miattuk a szépírói tollát hosszabb ideig pihentetnie kellett. Kezdettől országgyűlési képviselő, a koalíciós kormányzás idején a kommunista párttal szorosan együttműködő Nemzeti Parasztpárt alelnöke, a Szabad Szó főszerkesztője; 1947-től 1949-ig építésügyi, 1950-től 53-ig közoktatásügyi, 1953-tól 56-ig pedig népművelésügyi miniszter, 1951—53 között a Magyar írók Szövetségének elnöke. Az 1956 után vállalt fontos funkciókból csak a Hazafias Népfrontban való alelnökséget, az Elnöki Tanácsban való tagságot és az 1959-től betöltött írószövetségi elnökséget emelem ki. A politikai elfoglaltság miatt hosszú hallgatásra kényszerülő szépíró az 1956 utáni konszolidációs időszakban szólalt meg újra. Ekkor írt művei — a Részeg eső című regény és dráma, a Kormos ég és a Hajnali tűz című drámák és az Akiket a pacsirta elkísért című film — a nemzeti önvizsgálat szükségszerű feladatát mélyreható kritikával végezték el. Ezeknek az alkotásoknak a sikere és konszolidáló hatása megszokszorozta Darvas alkotóerejét és újjászülte közéleti aktivitását. Az irodalmi élet konszolidálásában — az újraalakult írószövetség elnökeként és a Kortárs főszerkesztőjeként — oroszlánrészt vállalt, a népművelés viszonylatában pedig egy országos akciónak: az Olvasó mozgalomnak az elindítója lett. Utolsó drámái (A térképen nem található, Pitypang, Zrínyi, Hunyadi) egyrészt a szocialista jelen aktuális problémáinak, másrészt a nemzeti múlt máig érvényes tanulságainak feltárására irányultak. Minden remény megvolt arra is, hogy nagyszerű írói másodvirágzása szintézisét — a Részeg eső folytatását, a megkezdett önéletrajz befejezést és a tervbevett Bajcsi-Zsilinszky-drámát — a közeljövőben megalkotja. Ezt azonban a tragikus hirtelenséggel bekövetkezett korai halál meghiúsította. Darvas József, az író és közéleti ember nemcsak a hazájában volt ismert és népszerű, hanem külföldön is. Több műve megjelent orosz, cseh, szlovák, lengyel, német, angol és eszperantó fordításban, s drámái közül néhányat a szocialista országokban is bemutattak. A Magyar írószövetség elnökeként a testvéri szocialista írószövetségekkel élénk kapcsolatban állt, s a szocialista írószövetségek szoros együttműködésének egyik elő- harcosa volt. írói tehetségét és nemzetközi méretekben is megnyilvánuló közéleti aktivitását nálunk is nagyrabecsülték, s a cseh és szlovák írószövetségek vezetői közül többen baráti kapcsolatot tartottak vele. Hasonló baráti kapcsolat alakult ki Darvas és a Szlovákiai írószövetség magyar csoportja között. A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését Darvas figyelemmel kísérte és magyarországi népszerűségét elősegítette. Az alkotó ereje teljében elhunyt kiváló írót nemcsak az itteni íróbarátai és tisztelői gyászolják, hanem a magyar, szlovák és cseh olvasói is. Turczel Lajos robbanó boldogságok (Dávid Teréz: Időzített boldogság, Madách 1973) 1. A kötet füljegyzetében így vall az írónő: „Nem hiszem, hogy életbevágó dolgokat 180—200 oldalon meg lehet oldani. De reflektorként rá lehet világítani arra is, ami szép, arra is, ami csúnya. Döntenie mindenkinek magának kell.” Az idézet kulcsszavai — rávilágítani, szép, csúnya, dönteni — egy olyan problémarendszert határoznak meg, amelynek segítségével jól megközelíthetővé válik a mű. Megpróbáljuk tehát feltárni, hogy milyen minőségű Dávid Teréz rávilágítása, valóságunkból mit lát szépnek és csúnyának, és milyen döntések elé állítja hőseit, vagyis milyen megoldási lehetőségeket sugalmaz az olvasónak.
