Irodalmi Szemle, 1974

1974/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Robbanó boldogság (Dávid Teréz: Időzített boldogság, MADÁCH 1973)

Bár az Időzített boldogság az olvasmányosság szempontjából önálló mű, az elemzés és értékelés számára nem hagyható figyelmen kívül egyik előzménye, az Ifjúságból elégtelen sem. A regény tartalma egy húszéves fiatal lány — elvált szülők gyermeke — vallomása átélt éveiről, magáratalálásáról. „Mennyi mindennek kellett történnie, amíg megtudhattam, hogy én milyen vagyok”. Alkohoimérgezés, viszony egy nős férfival, abortusz, öngyilkossági kísérlet és végül botrány egy szállodában — így követik egymást a főbb események Boriska életében. Az apja — aki „olyan tökéletes vált, mint egy politikai szeminárium” — utoljára, utolsó lehetőségként kihúzta őt a csávából. Elintézte, hogy „saját kérelmére” elmehetett a főiskoláról és „elhelyezte” őt az ország másik végében falusi tanítónőnek. Néhány keserves év alatt aztán Boriska megedződött, nem törött össze a falu könyörtelen malomkerekei között, magára talált és az egyéni boldogság terén is révbe érkezett.

3.

Általában véve azt kell mondanunk, hogy az Ifjúságból elégtelen nem több átlagos ifjúsági, illetve lány regénynél. S azért nem több, mert az olvasó előtt nem tárul fel elég mélyen sem a hősnő lelke, sem pedig a reflektor által bepásztázott valóság. Pedig Dávid tapasztalt író és nem egy sikere bizonyítja, hogy ért a gyermekek, az ifjúság leikéhez, de mégis most mintha éppen a legjelentősebb események mögött nem éreznénk lélektani hitelt. Például Boriska nem magyarázza meg eléggé érthetően, hogy miért is került félmeztelenül egy szállodai folyosóra. A nős férfival való viszonya is igen egyszerűnek tűnik. Szerintünk ez még egy szupermodern lány számára sem olyan egyszerű és természetes. Tehát tulajdonképpen nem az események valószínűségét kifogásoljuk, — hisz ezek aláhúzzák azt, hogy Boriska milyen „mélyről” indult, milyen nagy utat járt végig — hanem az ábrázolásuk mélységét, lélektani és társadalmi megindokolásukat. Es ez már összefügg a tükrözött valóság mélységével. Dávid regényében az események mögött a valóságnak csak olyan mozaikkockái villannak fel, amelyekből nem áll össze egységes kép. A torzók összemásolása — összelátása — aztán esetleg hamis képet eredményezhet. Ez például szatíra: .......felhagytam az eszménykép-kutatással. Minek törtem volna haszontalan dolgokon a fejem? Úgyis tudomására adják az embernek mindig, hogy kit kell éppen csodálnia”. (12. oldal). De a valóság ennél több valamivel. És éppen ez a dialektikus többlet hiányzik a regény egészéből.

4.

M

íg a könnyed hangnem, a szatirikusba áttűnő ábrázolásmód, a negatívumok kidomborítása összhatásában (filozófiailag) gyengítik a művet, az olvasmányosság szempontjából tulajdonképpen értéket jelentenek. Mindezek a formai megoldások és maga a stílus is a Kásahegyet idézik. Még a szerkezeti megoldásuk is hasonló: a Kásahegyben egy kérdőív pontjaira keresve válaszokat pergeti le egy asszony az életét, az Ifjúságból elégtelen hősnője pedig naplójegyzeteit rendezgetve utazik az időben, írja meg „életem regényé”-t.

5.

Az Időzített boldogságban diplomás pszichológusként látjuk viszont Boriskát. „Szelektálok, megírom az anamnéziseket, módszertani előírásokat alkalmazok, felmérem a páciens (delikvens) intelligenciáját, hajlamait, hajlandóságait. Összegezem az eredményeket, emberi sorsok között turkálok, fürkészek. Meglátásaim, benyomásaim, véleményem nem marad számításon kívül”. A mű tulajdonképpeni magvát aztán Boriska egy esete alkotja.

Nina tizenhat éves volt, Gyuri pedig tizenkilenc. Szerették egymást. De már a nász- úton kiderült, hogy „az ágyon kívül vajmi kevés mondanivalónk van egymás számára és az ízlésünk is különböző”. Aztán Gyuri bevonult katonának. De előzőleg még megegyeztek, hogy amennyiben csak testi ügyekről lesz szó, nem teszik nevetségessé a másikat, így hát teljesen szabadnak tekinthetik magukat.

2.