Irodalmi Szemle, 1974

1974/10 - Bunčák, Pavol: A vőlegény (elbeszélés)

A vakáció elején elmentem hozzájuk, hogy elbúcsúzzam tőle. Hajlékuk nyitva volt, a lakás ünes. A konyha is, a szobácska is, meg az éléskamra is. Itt játszadoztak a gyerekek, ott állt az asztal, amott a szekrény, ott függött a falon a híres török szablya. E falak között hangzottak el a nagyvilágról szóló hihetetlen történetek, s íme, most minden árva, kihalt.

Kíváncsiságom a padlásra is felűzött. Hogy mit láttam ott? Egy szögön a kék papírvirágból font koszorú lógott. Elázva, porosán. Valamivel arrább, kifeszített madzagon csüngött Peter kiskecskéjének a bőre.

Peter jóslata beteljesült. Vlasta — Peter első szerelme — kimaradt a gimnáziumból, jelentéktelen irodistalány lett. Apja tönkrement, meg kellett válnia a téglagyártól, később fűrésztelepet létesített, de a gazdasági válság idején ebbe a vállalkozásába is belebukott. Azután a családjával együtt elhagyta Szlovákiát.

Veres János fordítása

Tóth Ilona: Vásár

<