Irodalmi Szemle, 1974
1974/9 - FIGYELŐ - L. Gály Tamara: Kettős tárlat Komáromban
zálás éveinek falusi osztályharcát ábrázoló műveket (Solohov Feltört ugar, Hečko Falu a hegyek között) elemzi M. Roman. Újszerű a közmondások strukturális besorolása az összehasonlító vizsgálatokba Kalinčiak Tisztújítás, Nagy Ignác Bősök (később Sobri) és Fredro Jowial- skt úr című művel alapján. Ez az írás J. Petrovič tollát dicséri. A szólások, a közmondások és az egyéb frazeológiai egységek használata jellemzője lehet a szomszéd országok társadalmi viszonyainak. Csak az érintkezések alapján azonban nem lehet megvilágítani az ilyen jellegű hasonlóságokat, hiszen eszmei és tematikai szempontból Is sajátos, eltérő művekről lehet szó, ahol a frazeológia egységek használata és struktúrájúk besorolása mindegyik esetben más. A komparatisztlka és a genológla, az irodalmi műfajok elemzésének és összehasonlításának újszerű tanulmányozása révén jelentős ez a kötet. A modern komparatisztika — mint azt az újabb kutatások szemléltetik — nem áll meg a nemzeti irodalmak összehasonlításának olykor véletlen érintkezésen alapuló vizsgálatánál. Felfedi a tipológiai összefüggéseket is, és — mint elemzett kötetünk — igyekszik a kutatás területét mind jobban kiszélesíteni. Alabán Ferenc Kettős tárlat Komáromban A komáromi Dunamentl Múzeum október 18-án megnyílt kiállítása két Magyarországon élő, tőlünk elszármazott művésznek adott lehetőséget a bemutatkozásra: az útjait kereső fiatal G. Kecskés Ágnesnek és Nagy Mártonnak, hogy életművéből részleges válogaitást adjon. A negyedszázada Magyarországra került Nagy Mártonról általában csak az idősebbek tudják, hogy a huszas-harmin- cas években fontos szerepet töltött be Komárom kulturális életében. Tudnivaló, hogy a ma már 73 éves művész a budapesti Iparművészeti Főiskola elvégzése után hazatérve tagja lett a komáromi Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának (JESZO), rövid ideig rajztanárként működött, majd a pozsonyi Művészegylet (Kunstvereln), a Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság (Masa- ryk Akadémia) és a Szlovákiai Oj Magyar Művészek Társaságának (SZUM) lett tagja. Közben tanulmányútjai során bejárta Párizst, Bécset, Olaszországot, hogy művészi fejlődése szempontjából csak a legfontosabb helyeket említsük. Korai műveire a századbeli európai festőirányzatok közül leginkább a szecesz- szió hatott. Egy Idő után sikerült megszabadulnia a hatásoktól s egyéni kifejezésformát találnia. Ha végigtekintünk életműve kissé hézagos gyűjteményén, látjuk, hogy az egyes képek között szembetűnően nagyok a felfogásbeli különbségek. A festői megnyilvánulásnak ezt a változatosságát részint a témák sokasága, részint a művész gazdag érzelmi világa követeli meg. Olajfestményeinek, akvarelljeinek és grafikáinak túlnyomó része ennek ellenére egységes, s többnyire expresszív jellegű. Nem véletlenül. Ha figyelembe vesszük Nagy Márton nélkülözésekkel, küszködéssel teli múltját, melynek nyomán közel került a proletariátushoz, érthetővé válik, hogyan válhatott Szlovákia szocialista művészeének úttörőjévé, a paraszti élet szószólójává, Tallós-Prohászká- val együtt.A hangulatos tájképek, új meg- láitású csendéletek mellett épp a szociális beállítottságú figurális kompozíciói bírnak a legmegrendítőbb kifejezőerővel, így például a mély átélésről tanúskodó felejthetetlen, kétalakos életképe, a „Kirakat előtt”, amely vetekszik a német expresszionisták legjobb műveivel, hasonlóképp a „Sztrájkolók”, amelyben az egymásra toluló arcok sokasága nyújt élményt. Ide sorolnám a „Háború” című monumentális olajképet is, szokatlan, kihívó kompozíciójú drámai légköre és égő színei révén, majd az „Illegális nyomda” című feszültségteli, mozgalmasságot érzékeltető képét, valamint „A harctéren” című grafikáját Is. A munkásokat ábrázoló képek mellett Nagy Márton falut és paraszti életet megörökítő festményeket is alkotott. Ezek közé sorolható többek között a „Gazdaudvar”, a Cséplés”, a „Tehéncsorda”, a Prohászkát idéző „Kisgazdák”. Egészen különleges komor, szinte misztikus hangulatot tükröz tájképe, „A Dunán”. „Bevonulok” című olajképe derűsebb az előbbinél, a „Labdázók” vidám, üde
