Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - FIGYELŐ - Szénássy Zoltán: Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos
dicséretes szerénységére vall, hogy nem pusztán emlékeire támaszkodik, hanem adat-támaszokat keres és talál. Így sem kevés az, ami e kötetben összeáll. Igaz, nem kápráztat el, csupán meggondolkodtat; de olyan szempontokkal is szolgál, melyeket a továbbiakban már nem lehet nem figyelembe venni. Nem azok közé tartozik, akiknek emlékezései csupán zavart okoznak a kutatók között. Gál István megbízhatóan, tárgyszerűen emlékezik, megkönnyíti a monográfusok, a kritikai kiadások sajtó alá rendezőinek munkáját. S ami még nagyobb érdeme: lényegtelenebb, mellékesnek tűnő adatai is az életmű egésze felől közelíttetnek meg. Éppen ezért teszünk szóvá néhány elírást. Benedek Elek nem lett öngyilkos, tragikus halála történetét (éppen Szen- timrei Jenőnek írt levelet) hiteles tanú, Benedek Marcell Naplómat olvasom című könyvéből olvastuk; Szabó Dezsőnek Milo Urbanra tett „hatása” is többet érdemel egy odavetett mellékmondatnál, sokkal bonyolultabb e kérdés, minthogy itt kifejthetnénk. KrLežára viszont bizonyosan nem „hatott” Szabó Dezső. Érdekesebb lenne azt vizsgálnunk, hogy Göllnerová és mások révén hogyan hatolt be a szlovák (vagy cseh?) olvasó tudatába Szabó. Gál István nem kritikusa dolgozata hőseinek (ha Szabó Dezsőről akad is egykét keményebb szava). Szereti őket. De szeretetből sem szépít, mindvégig ragaszkodik a tényekhez. Tanulmánykötete fontos adalék a két világháború közötti korszak irodalomtörténetének jobb megismeréséhez. Ám ezen túl egy lélek fejlődésének regénye, egy nemzedék tükre is; s ezért több, mint egy szokványos könyv. Fried István Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos Idei romániai utazásom során lettem figyelmes a neves magyarországi történész-kutató és publicista Kemény G. Gábor Mocsáry Lajosról írt monográfiájára. A bukaresti Politikai Könyvkiadó a Testamentum sorozat első köteteként adta ki Kemény G. Gábornak az össz-Duna- menti problémát, a nemzetiségi jog- egyenlőséget vizsgáló s a népek barátságát hangoztató Mocsáry Lajos életművével foglalkozó könyvét. A szerzőt mint a nemzetiségi kérdés egyik ismert és elismert szakértőjét nem kell bemutatni az olvasónak. Felkészültségének bizonyítására elegendő megemlíteni az Iratok a Nemzetiségi Kérdés Történetéhez Magyarországon című terjedelmes munkáját, amelynek öt kötoté- ben 1913-ig dolgozta fel a nemzetiségi témakört. A Mocsáry-monográfiában egy kiegyezés korabeli politikus élete tárul elénk, aki évtizedeken át küzdött parlament szószékéről a magyarországi nemzetiségek jogegyenlőségéért. 1855-ben jelent meg Mocsárynak az első és 1914-ben pedig az utolsó írása és hat évtizednyi pályafutása alatt a század nacionalista áramlataival szembehelyezkedve, Adyhoz hasonlóan — aki kortársa volt — a tiszta emberi megbecsülést és barátságot hirdette. A kiadó szándéka nemes, és méltó a nagy politikus életművéhez. A Testamentum sorozat célja „a román—magyar együttélés haladó hagyományainak a felbecsülhetetlen értékű hagyatékának a hasznosítása, ápolása.“ Mocsáry Lajos politikus és író, a haladó szellemű magyarság nagy hatású gondolkodója, abban a korban hallatta hangját, amikor a magyar kormánypolitika egyre inkább eltért az 1849. évi szegedi — a Szemere kormány által elfogadott — és az 1868. évi nemzetiségi törvények szellemétől. Bár ezen álláspontjáért Mocsáryt rossz hazafinak becsmérelték — akárcsak Adyt. Válasza is Ady hangján szólal meg: „Én nem vagyok magyar? Vagyok magyarnak, mint bárki más... és ki vagyok én, és micsoda nézeteket vallottam magaméinak a nemzetiségi kérdésben? Én magyar ember vagyok, csak olyan mint bárki más, és sohasem ajánlottam fel egyebet, mint az 1868-i nemzetiségi törvényt.“ A tanulmány magva az 1868-as XLIV. törvénycikkely a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. A több évtizedes politikai küzdelmen végighúzódik az Eötvös és Mocsáry féle koncepció érvényesítésének kísérlete, annak több-kevesebb sikerrel és eredménnyel járó átültetése a gyakorlatba. Amíg Eötvös kizárólag az
