Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - FIGYELŐ - Szénássy Zoltán: Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos
indivídum jogi helyzetét szerette volna rendezni, addig Mocsáry a törvénycikkelyt közösségre, a nemzetiségi csoportok egészére kívánja kiterjeszteni. Maga a nemzetiségi jog nemzetközi szaktekintélye Ernest Flachbart is rendkívül pozitívan értékeli az 1868-as rendezést, és európai viszonylatban a svájci példán kívül egyedülállónak minősíti: .. Az 1868. XLIV. te. a liberális individualizmus jegyében fogalmazódott meg, a nemzetiségi honpolgároknak, nem pedig a nemzetiségeknek biztosít jogokat, de ezen az alapon olyan alkotás volt, aminek az érvényben levő (értsd az első világháborút követő Párizs melletti békeszerződésekben foglalt) kisebbségi szerződések általános rendelkezései messze mögötte maradnak.“ Meg kell állapítani azonban azt is — a tárgyilagos és objektív összkép kialakításához — hogy a nevezett törvénycikkely csak kerettörvény maradt, és a kiegyezést követő kormányok semmit sem tettek annak megvalósítása érdekében. A szerző komoly felkészültségről tesz tanúbizonyságot, amikor történelmi vetii- letét adja — az első világháború utáni párizsi békeszerződésekig — a nemzetiségi jogrendezésnek. Mocsáry patriótizmusa és nemzetszsre- tete nem zárja ki más nemzetiségek megbecsülését, és irántuk baráti érzelmekkel viseltetik. Nemzete iránt táplált érzelmeit kellően érzékeltetik a rosszul informált Björnson címére intézett üzenete: „Ha Björnson szabadságot venne magának egyenesen a magyar nemzet címére adreszálni inzultusokat — ez esetben mondanám oda neki Zrínyi Miklóssal: ne bántsd a magyart!“ Kemény G. Gábor monográfiája — ú’y érezzük — az igazságszolgáltatást, az eszme rehabilitálását jelenti. Egy alkotásokban és bátor tettekben gazdag politikus pályája vár summázásra. Mocsáry Lajos munkássága a kortársak meg- nemértése miatt nem hozhatta meg gyümölcsét, de az utókor számára irányt adó és figyelmeztető maradt. 1855-ről 1914-ig összesen 15 kisebb-nagyobb politikai munka fémjelzi tevékenységét és az országgyűlésben négy évtizeden keresztül — részben mint a Függetlenségi Párt vezére — számos felszólalás, interpelláció, és felirati javaslat fűződik nevéhez. Államférfiúi és publicisztikai hitvallását így fejti ki a Program című művének előszavában: „Ha jóra tudunk menni e nehéz viszonyokkal, nemzetünk a dicsőségnek új koszorúját fogja tűzni homlokára. Ellenben, ha a régi modorban a szenvedély fog e tárgyban határozni, bármi erőre vergődjék is tájunk, örök, nyílt és gyógyíthatatlan seb gyanánt fogja szívni s életét aláásni a nemzetiségi viszály.“ Mocsáry Lajos élete és a róla szóló monográfia az utókor számára örök tanulságul szolgál. Az olvasó a szerző iránti tisztelet érzetével teszi le a könyvet, aki egy nemes emberi lelkületű politikus alakját rajzolta meg tanulságul a ma nemzedékének. Joggal mondhatjuk a szerzővel — immár Mocsáry életútjának ismeretében —, hogy a többség állam- férfiai, kultúrpolitikusai és írói részéről a kisebbség érdekében elhangzó, baráti nyilatkozatok az illető nép történetének el nem évülő, becses dokumentumai. Szénássy Zoltán Helyesbítés Lapunk decemberi számában Balázs Béla írásában értelemzavaró elírás történt. A 873. oldal második bekezdésének második mondata helyesen így hangzik: „A szervezőknek tudomásul kellett venniük, hogy Csehszlovákiában 1948 decemberére alig maradt haladó szellemű, még kevésbé kommunista újságíró, újságszakember.” Az elírásért kérjük a szerző és olvasóink elnézését.
