Irodalmi Szemle, 1974

1974/9 - Tolvaj Bertalan: Vojtech Kondrót műfordítói útja

A Tériszonyból vett három fordításról és a Szaporodomról is elmondható nagyjából ugyanez.

Ozsvald Árpád költészetét jellemző versek képviselik az antológiában: Karambol; Jegenyék; Tavaszi tüzek a kertben; Meditáció; Szivárvány. A Tavaszi füzeknél állunk meg csupán egy megjegyzés erejéig, mert ez új kérdést vet föl, a címadás gondját. Kondrót gyakran mutató névmással toldja meg, illetve indítja a címet ott is, ahol erre a nyelvtani többletre nincs szükség. Már Zs. Nagy Lajosnál is Tie priepasti van a Szakadékok, s Tie závrate a Szédült szerelemmel helyén. Ez utóbbinál a vers egésze s a módosított cím indokolttá teszi a névmás nyomatékosító szerepét, a Szakadékok ban azonban mellőzhető lett volna. Ozsvald Tavaszi tüzek a kertben címének is mutató névmást kölcsönöz Kondrót, sőt többes számba teszi a kertet: Tie jarné ohne v záhradách. Az ellentmondást az adja, hogy amíg a többes számú „v záhradách” még általánosabb érvényt szerez a vers mondanivalójának, vagyis tágítja, addig a tie névmás

— megkülönböztető, kiemelő jellegénél fogva — konkretizáló, szűkítő szerepet játszik. Ugyanakkor egy kicsit félre is vezeti az olvasót, aki a szlovák címek után akar tájékozódni az eredetiben. (Az egész antológiából hiányzik ugyanis az a fordításirodalomban bevált gyakorlat, hogy a címek alatt — más betűtípussal — feltüntetik az eredetit is.)

Rácz Olivértől mindenképpen más költemény kívánkozott volna a Kassai dalokból az antológiába. A Krajinára egyszerűsített Otthoni táj nem reprezentálja méltóképpen a költőt.

Tóth Elemér Ketten című kompozíciójából négy részt ültetett át Kondrót. Egyikmásik címmel Itt is baj van, mert a „proti nociam bez bozku”-ban könnyen ráismerünk a „csók nélküli éjszakák ellen”-re, de a „so svojimi starosťami” és a „starosti nás dvoch” közül nem könnyű kitalálni, melyik van elvonatkoztatva a „napjaiddal az örömömben’’ címből. A tolmácsolt szemelvények azonban arról tanúskodnak, hogy Kondrót helyesen értelmezi Tóth Elemér költészetét, amikor az eredetiben is rendkívüli tömörségű gondolatnak kellene megtalálnia a nyelvi megfelelőjét. Kondrót ilyenkor egyszerűen átlép a kifejezésen:

nem hajlok se új se régi úrnak.

pred nikým nikdy nezohnem šiju.

Csillogó eső ver búval és haraggal, csillogó kövek közt mit kezdjek magammal?

Jagavý prudký dážď po tvári bije ma, na mokrom chodníku čo si sám počať mám?

Ez az optimális szigor érvényesül az Esik (Prší) első versszakában is:

... hogy mennyit fogadsz el a világból, mennyit lényegítsz magaddá.

koľko a čoho si od života vezmeš.

Tőzsér Árpád mindkét nagy verse — a Férfikor és a Mogorva csillag — gazdagítja az antológiát (Mužný vek, Pochmúrna hviezda). Mindkettő a legtapaszítaltabb fordítót is próbára teszi, és Kondrót munkája sem hibátlan.

A Férfikort magabiztosan kezdi, s a pattogó sorok egyike másika Kondrótnál is tőzsériesen hangzik:

Férfikort kongat huszonkét évem

Dvadsaťdva rokov mužný vek zvoní.

Az esetek többségében mégis enyhül a páros sorok keménysége, fiatalos hetykesége;

Elek, csavargók, vagyok, mert lettem , mint dér az ágon: megkérdezetlen.

Žijem, hoc na svet prišiel som ani srieň na konáre: neopýtaný.