Irodalmi Szemle, 1974

1974/9 - Tolvaj Bertalan: Vojtech Kondrót műfordítói útja

Gál Sándor mindhárom addigi kötetéből (Arc nélküli szobrok, Napéjegyenlőség, Szabad vonulás) találunk fordítást az antológiában, ugyanakkor Gál szerepel a legtöbb verssel: kilenccel. Gál Sándor állna legközelebb Kondróthoz? Az ő költészete felelne meg leginkább fordítónk legsajátabb művészetének? Ha ez így igaz, akkor a tolmácsolásnak is adekvátabbnak kell lennie.

így is van. Az eredeti mű szerkezetét, felépítését jobban figyelembe veszi, fegyelmezettebben követi. A Világ lSvet] első két versszaka már ennyire simul egymáshoz:

Csendes este küszöbödre ülök, világ.

Ajtódon nem kopogok, de várom,

Az ajtód mikor tárul ki szárnyasán előttem.

Hitem az emberek hite,

Életem: az életed, világ!

(Na tvoj tichý podvečerný prah si sadám, svet. Nebúšim do tvojich dverí, čakám,

Kým sa ich krídla predo mnou samé neroztvoria.

Moja viera je ľudská viera,

Môj život je tvoj život, svet f)

Itt már nem róhatunk fel hígítást és más engedményt sem. A vers szlovákul is természetesen hat, az eredeti sajátos stílusát és hangulatát is sikeresen átmenti.

A Napéjegyenlőség Miniatűrjei közül a négy „eredet”-vers szlovák változatát ízlelgetjük. Bár formai engedményeket itt is tesz a fordító, tartalmilag megőrizte mind a négy miniatűr szellemét, tömör gondolatiságát, sziporkázó képzettársításai! Csak azt nem tudom, miért kellett a Gál által fölállított Föld — Ember — Szerelem — Költészet sorrendet báseň — láska — zem — človek sorra változtatni.

A Szabad vonulásból átvett három költemény közül a Fekete ruhában (V Čiernych šatách) címűről mondhatnánk el leginkább: mintha szlovákul írták volna. De mihelyt egybevetjük az eredetivel, megint érezhető bizonyos kiegyensúlyozatlanság á szlovák variáns tartalmi és formai jegyei között. Mintha Kondrót műfordítói gyakorlatában is érvényesítené azokat az elveit, amelyekről nemrég éppen egy Gál Sándornak adott interjúban nyilatkozott: „Ami a belső rímeket, szójátékokat alliterációkat illeti: feladatuk elrejteni, megtéveszteni, föl nem fedni az első, felületes olvasásra azt, ami bévül van, azt, ami a legfontosabb, vagy ami annak tűnik — vagyis beszélhetnénk valamiféle paradoxonról, az ellentétek vonzásáról, bizonyos feszültségekről a tartalom és a forma között, arról a feszültségről, amely a szóból verset teremt, s amely nem kiszámított, hanem eltalált.”

Gyurcsó István mindkét verse (Biztató; Utcák, kövek) a Nyugtalan énekből való.

Az elsőt nehéz volt felkutatni, mert a fordító Agitka címet adott neki. Kondrót azonban nemcsak a címet kezelte ilyen szabadon, hanem a verset is. Gyurcsó első két sorából Kondrótnál négy lett, s nem csoda, hogy végül is az eredeti 17 sor ?l-re duzzadt. Kondrót nyelvi kincstára pedig alkalmas volna arra, hogy gazdaságosabban bánjon a terjedelemmel. Ha metrikailag meg tudta oldani hiány és többlet nélkül a következő mondatot: Az idő parazsán / forgasd meg a szíved (V plameňoch času si / poobracaj srdce) úgy, hogy sem a ritmusképlet, sem a szótagszám nem változott, bizonyára képes lett volna alkalmazni ezt a szigorúbb mércét az egész versre is.

Zs. Nagy Lajos is tekintélyes mennyiségű verssel: nyolccal szerepel az antológiában. A válogatás sejthető szempontjai és a tolmácsolás művészete egyaránt arra enged következtetni, hogy Zs. Nagy Lajos költészete még közelebb áll a Kondrőtéhoz, mint a Gálé. A szédült szerelemmel (Tie závrate) második versszakának megoldása bravúros:

Minket sose küldött senki a viharba mégis úgy fekszünk most, mint két fiatal tölgy, egymásra zuhanva.

Hoci do víchrice nik nás neposielal, predsa tu ležíme jak dva mladé duby zvalené na seba.