Irodalmi Szemle, 1974
1974/9 - Tolvaj Bertalan: Vojtech Kondrót műfordítói útja
Szlovák Irodalmi Alap versenyén díjat nyert, rövidesen megjelenik a Slovenský spisovateľ gondozásában Krajina (Táj) címmel. Visszatérő motívuma: „Krajina plná ľudí i keď ich nevidno.”'1 Saját bevallása szerint ez a kötet lényegében mindent tartalmaz, amire az elmúlt tizenöt év alatt — amióta a költészetnek él — törekedett. Emberi és költői törekvésének vezérfonala: „Bojovat proti všetkému, čo bráni prirodzenému vývoju našej spoločnosti. Proti nezmyselným hlúpostiam, ktoré spôsobuje človek človeku. Aby sa človeku snívalo o človeku, prafrázujúc Miroslav Válka.” (Pravda, 1973. december 28.)2 Levélben kérdeztem meg a költőt: hogyan és mikor került kapcsolatba a magyar irodalommal. Válaszát szóról szóra közlöm: „Záujem o maďarskú literatúru — či počiatok môjho záujmu o maďarskú literatúru — sa tiež akosi paralelne viaže k zvýšenému záujmu o literatúru vôbec v počiatkoch mojej vlastnej (uvedomelej) literárnej činnosti. To som mal tak sedemnásť-osemnásť rokov. Prvé preklady: Petőfi a cigánske ľudové piesne v maďarských prekladoch. Prvým väčším (knižným) prekladom bol Most cez Dunaj, antológia z tvorby maďarských básnikov žijúcich na Slovensku (spolu s Jánom Smrekom, Emilom Boleslavom Lukáčom a Jánom Kostrom). Vydalo ju v roku 1968 vydavateľstvo Slovenský spisovateľ. Ešte prv som však publikoval časopisecký ukážky z tvorby Gy. lllyésa, Ä. Nemeso- vej—Nagyovej, J. Pilinszkého a S. Weöresa. Preložil som poviedku Gy. Moldovu. Potom veľký knižný výber z rozsiahleho básnického diela L. Kassáka: Kôň zomrie vtáky sa rozletia. (Slovenský spisovateľ, 1971.) Medzítý ďalšie časopisecké preklady. Miniantológia — prehľad súčasnej maďarskej poézie v Revue svetovej literatúry (Ročník 1972, č. 1.) Výber z tvorby maďarských básnikov žijúcich na Slovensku. (Slovenské pohľady, ročník 1972, č. 7.) Vlani to bol najprv rozsiahly, tristoveršový (čiastočne dvojjazyčný) výber z tvorby Gy. lllyésa v 2. čísle Revue svetovej literatúry. No a vrchol môjho doterajšieho snaženia, zelená knižka, Weäresove Znamenia.”* Előttünk a leltár. Mennyiségileg is imponáló, bennünket azonban mindenekelőtt az késztet elismerésre, ami e mögött az eredmény mögött van, ami inspirálta és létrehozta: a küldetéstudattal, bátorsággal és tehetséggel párosuló szorgalom. Maga Kondrót vallja: „Nem szeretem a nagy szavakat, de úgy érzem, a magyar költészet fordításával (a magam munkája mellett) egy életre eljegyeztem magamat. Nehéz, felelősségteljes munka ez, de egyben örömteli játék is.” 1 Tele a táj emberekkel, akkor Is ha nem láthatók. 2 Küzdeni minden jelenség ellen, ami akadályozza társadalmunk természetes fejlődését. Minden értelmetlen ostobaság ellen, amit ember az emberen elkövethet. Miroslav Váleket parafrazálva: hogy az ember álma az ember legyen. 3 A magyar irodalom iránti érdeklődésem — vagy érdeklődésem csirája — valahogy szervesen kapcsolódik általános irodalmi érdeklődésemhez, rögtön' saját (tudatos) írói tevékenységem kezdetén, úgy tizenhét-tizennyolc éves koromban. Első fordításaim: Petőfi, majd cigánydalok magyar változatból. Első nagyobb (könyv) fordításom, Ján Smrekkel, Emil Boleslav Lukáccsal és Ján Kostrával közösen a szlovákiai magyar költők antológiája, a Híd a Dunán. Megjelent 1968-ban, a Slovenský spisovateľ gondozásában. Már ezelőtt jelentek meg folyóiratban átköltéseim Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János és Weöres Sándor verseiből. Lefordítottam Moldova György egy novelláját. Aztán egy nagy kötet válagotást Kassák Lajos gazdag költői életművéből, A lő meghal a madarak kirepülnek címmel (Slovenský spisovatef, 1971.) Közben további lapközlések. Miniantolőgia — a mai magyar költészet keresztmetszete a Revue svetovej literatúry című folyóiratban (1972/1). Válogatás a szlovákiai magyar költők dolgaiból (Slovenské pohľady, 1972/7). Tavaly először is egy terjedelmes, háromszáz Soros (részben kétnyelvű) válogatás Illyés Gyula életművéből a Revue svetovej literatúry 2. számában. Végül eddigi törekvéseim csúcsa, egy zöld könyvecske, Weöres Sándor Jelek című kötete.