Irodalmi Szemle, 1974
1974/9 - Tolvaj Bertalan: Vojtech Kondrót műfordítói útja
A fordítások 1. Most cez Dunaj Az 1968-ban megjelent Most cez Dunaj [Híd a Dunán) nemcsak Vojtech Kondröt első, könyvalakban megjelent fordításgyűjteménye, hanem a harmadvirágzás hazai magyar költészetének első szlovák nyelvű tolmácsolása is. Jelentősége tehát egymás kulturális értékeinek kölcsönös megismerése szempontjából igen nagy. Milan Pisát, az antológia bevezetőjének szerzője, így látja: „Paradoxom, a nie zriedkavým, býva, že vzdialení sú nám bližší a blízki vzdialenejší. Žijeme v bezprostrednom susedstve s maďarským národom, ale dnes už len generácia od šesťdesiat rokov vyššie ovláda maďarský jazyk, ktorý si mohla osvojiť ešte na školách starého Uhorska. A tak sa stáva, že napr. o francúzskej literatúre dostávame viac informácií ako o literárnej tvorbe našich maďarských spoluobčanov. Ale malo by to byť skôr naopak — a to už kvôli vzájomnej dôvere, ktorá je základom dobrého spolunažívania.” Miért tartja fontosnak Pišút az antológia megjelentetését? „Potrebné nielen kvôli orientácii, ale kvôli obohateniu nášho sveta, v ktorom žijeme. A bola potrebná, aj preto, že prekladov z básnickej tvorby našich maďarských básnikov bolo veľmi málo, i keď ich tvorba sa neraz citlivo dotýkala našich spoločných skutočností.” Mindenképpen fontos vállalkozás volt tehát ez a válogatás. Pišút szerint: ,,]e to výber z posledných rokov tvorby, nie celkom reprezentatívny, nie celkom vyčerpávajúci jej rozmanitosť a bohatosť.”* Ez így igaz. Azt hiszem, a versek túlnyomó többségét fordító Kondrót (de a négy versfordítással „beszállt” E. B. Lukáč, a két-két fordítással szereplő Ján Smrek és Ján Kostra is) egyik — vagy talán fő — szempontja az volt, ami általában Emil Boleslav Lukáčot vezeti: „Azt fordtíom, ami nekem tetszik, ami megfog és magával ragad.” Az antológiát elsősorban a műfordításkultúra, a fordításművészet és -technika szempontjából veszem vizsgálat alá. Kondrót a Most cez Dunaj periódusában még nem bizonyul elég hű fordítónak. A szöveget biztonsággal kezeli ugyan, szövegértelmezése megbízható, törekvése azonban, hogy az idegen egyéniséget szlovákul minél hűbben érvényesítse, nem elég tudatos, s ez a szándék nem is realizálódik kellő következetességgel; Ez a magatartás, amit fordítói alázatnak szoktunk nevezni, Kondrót fejlődésének ebben a szakaszában még nem nyilvánul meg maradéktalanul: az eredeti mű tartalmát, szellemét, formáját, értelmi és hangulati árnyalatait még nem sikerül minden költőnél és minden költeményben visszaadnia. Olykor megenged magának olyan átköltéseket, amilyeneket a tartalmi és formai hűség követelménye kizár. Mert bár igaz, hogy a műfordító munkája valóban kompromisszumok sorozata az eredeti mű szelleme és a maga anyanyelvi lehetőségei, valamint az eszmei, hangulati és hangzásbeli összetevők között, a maximális tartalmi és formai hűség elvét mégsem szabad feladni. Bábi Tibor öt verssel (Híd a Dunán, Csitt, Taníts meg újra látni, A síkon, A Dunán át), a Sic itur ad astra két részletével, valamint a Könny a mikroszkóp alatt és a Forrás éneke egy-egy részletével szerepel az antológiában. A kötet címadó verse, a Híd a Dunán Vojtech Kondrót átköltésében első olvasásra eredeti mű hatását kelti. Ez fontos. De mihelyt Bábi szövegével párhuzamosan kezdjük 4 Nem ritka paradoxon, hogy a távoliak közelebb, a közeliek távolabb állnak tőlünk. A magyar nemzet közvetlen szomszédságában élünk, de már csak a hatvanon túliak nemzedéke, amelyik a régi Magyarország iskoláiban tanulhatta meg a nyelvet, tud magyarul. így lehetséges, hogy például a francia irodalomról több Információt kapunk, mint magyar polgártársaink irodalmi müveiről. Pedig éppen fordítva kellene hogy legyen — már csak a kölcsönös bizalom érdekében is, amely a jó együttélés alapja . . . Fontos oz nemcsak a tájékozódás, hanem világunk gazdagítása érdekében is. Azért is, mert magyar költőink dolgaiból nagyon keveset fordítottunk, holott műveik nem egyszer érzékenyen reagáltak közös életünk tényeire ... Ez a válogatás az utóbbi évek terméséből készült, s nem egészen reprezentatív, nem egészen meríti ki annak változatait és gazdagságát. II
