Irodalmi Szemle, 1974

1974/9 - Tolvaj Bertalan: Vojtech Kondrót műfordítói útja

Tolvaj Bartalan

Vojtech Kondrőt műfordítói útja

A Magyar PEN Club ülésén, 1969 májusában, Emil Boleslav Lukáč a következő szavakkal fejezte be ■ az emlékérem átvételekor mondott köszöntő beszédét: „Tovább, tovább, ezer akadályon, gátlásokon és gátakon át az irodalom és a kultúra végezetében, szolgálni a Látomást, a Duna-táji nemzetek testvéri összefogását.”

A tennivalót nyilván nemcsak önmagára és nemzedéktársaira vonatkaztatta, hanem a fiatalabb nemzedékre is, amely a fáklyát átveszi. Erre utalt Vágsellyén, 1970-ben, A nagy üzenetváltás címmel tartott előadásában is: „Szlovák vonalon Pavel Bújnák és Alžbeta Göllnerová elhalálozása óta nehezen formálódik egy új nemzedék, amely a megkezdett munkát folytatná."

Ez a „nemzedék” azonban mégiscsak alakul. Az irodalomtudományban Rudolf Chmel foglalkozik intenzíven a szlovák—magyar kapcsolatokkal; egymás után két jelentős munkája is megjelent: a Literatúry v kontaktoch (1972) és a Literárne vzfahy slo- vensko—maďarské (1973). A próza fordítói között több név is szerepel: Marta Lesná, Tomáš Ščevlík, Karol Wlachovský stb. A költészet tolmácsolásában csak egyetlen névvel találkozunk rendszeresen az utóbbi jó fél évtizedben, Vojtech Kondrótéval.

I

„Személyes ügy”

Vojtech Kondrót — úgy tűnik — egyelőre maga uralja a mezőnyt, mégpedig sikerrel. A magyar költészet tolmácsolása személyes ügyének látszik. Alig egy évtized alatt egymaga több kölitőt és verset ültetett át szlovák nyelvre, mint mások az előző két évtizedben együttvéve.

Honnan a 34 éves Vojtech Kondrótban ez a szükséglet, hogyan válhatott a magyar költészet tolmácsolása személyes ügyévé? Az illendőség és a kötelesség egyaránt azt diktálja, hogy jobban odafigyeljünk a költőre és művészetére, aki ilyen missziót teljesít, s közelebb hozzuk őt a magyar olvasóhoz.

Költőnk 1940. november 27-én született, Braitislavában. Gyermekkorát a Morva-menti Haličon és Cseklészen (Bernolákovón) töltötte. A magyar a második anyanyelve, gyermekkorától beszéli, a szülői házból hozta magával. A gimnáziumot Szencen (ugyancsak kétnyelvű környezetben) végezte. A- pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Karán matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett, máig ezt a két tantárgyat oktatja az Ivánkái Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában.

Mielőtt a fordításaival ismerkednénk, vessünk néhány pillantást költői pályájára.

A miskolci Ndpjainkn&k ez év júliusában adott interjújából idézem: „Első versemet tizenhárom éves koromban írtam, s tizennyolc éves korom óta rendszeresen publikálok verset, fordítást, recenciót, cikket,' esszét, riportot. Viszonylag sokat dolgozom a televízió és a rádió számára is. Verseim könyvalakban először a fiatal szlovák költők Dúfam, že nevyrušujem, Eva (Remélem, Eva, nem zavarlak) című antológiájában jelentek meg, 1963-ban. Önálló köteteim: Prázdniny šestnásťročného (Tizenhat éves fiú szünideje), Stromy s nami tromi (Mi hárman és a fák) s végül a Spokorna- tenie (Alázatossá lenni)”. Negyedik verskötete, amelyen három évig dolgozott, s a