Irodalmi Szemle, 1974

1974/1 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Balázs Béla: Életünk

Februári eseményeket vázolja, majd Az első lépésekben tér rá a szerző a nemzetiségi életünket érintő alapvető változások leírására, s ebben a fejezetben több fontos, de jórészt elfelejtett, kevesek által ismert dokumentumot közöl. Ilyen például a magyar lakosságnak (a keserű évek után) az állampolgárságot visszaadó törvény szövegének legfontosabb része (1948. nov. 17.), amely még a februári győzelem évében életbe lépett.

(Ez a tény is igazolja a szerzőnek azt a koncepcióját, hogy nemzetiségi életünk biztosítását Februárnak köszönhetjük.) Az egyenjogúsítás útján a további fontos lépés az SzLKP Központi Bizottsága Elnökségének 1950 januárjában hozott határozata volt, amelynek ma is figyelemre méltó, részletes intézkedéseit a szerző külön-külön ismerteti.

A negyedik fejezet sajtónk és könyvkiadásunk történetét ismerteti vázlatosan. Elsőként az olvasóközönség előtt alig ismert Jó barát című hetilapról szól, 1948 júliusától mintegy tíz hónapig jelent meg „a Csehországba áttelepített” magyarok számára. Ideje volna erről a lapról szakszerű és szabatos értékelést írni. Balázs Jellemzése ugyanis kissé bizonytalan: „ha sokrétű munkát végzett is, a csehszlovákiai magyarok újságolvasói igényét távolról sem elégítette ki. Egyrészt azért, mert a világ eseményeiről alig adott hírt, másrészt azért, mert a lapot csak a cseh és morva területen terjesztették.” Ez utóbbi nyilvánvalóan nem a laptól függött, s inkább a Jó Barát terveit kellene megvizsgálnunk és azt, mennyiben sikerült teljesíteni azokat. Részletesebben foglalkozik a szerző az Új Szó indulásának körülményeivel és első éveivel; itt viszont a továbbfejlődés bemutatása hézagos, az 1951 utáni időszakról csak ötletszerűen mond egy-egy adatot. Az Oj Szóval, majd a többi lappal kapcsolatban elsősorban a művelődés- ügyi kérdésekre terjed ki Balázs figyelme, ami érthető, hiszen a szerző ma napilapunk kulturális rovatának a vezetője.

A szerző a könyvkiadással kapcsolatban is csupa jó eredményről, pozitív tényről számol be, s itt is tud olyan adatokat említeni, melyet már csaknem elfelejtettünk. Ilyen például az a tény, hogy immár húszéves a csehszlovák— magyar közös könyvkiadás, amely alapvetően meghatározza könyvkiadásunk arculatát, s egyúttal példát mutat arra, hogyan lehet két testvéri szocialista ország között kulturális hidat építeni: a nálunk kiadott magyar könyvek, fordítások nagyobb hányadát Magyarországon terjesztik, onnan pedig nagy mennyiségű olyan könyvet hozunk be, amelyet nem volna kifizetődő nálunk, alacsony példányszámban kiadni. Ebben a fejezetben a szerző aránylag részletesebben szól az alsósztregovai Madách Múzeumról (46— 47. o.) s itt bizonyára a megnyitás alkalmából, 1964-ben írt cikkét használta forrásként. Kiegészítésül ugyanis azt kell megjegyezni, hogy ez Járási Honismereti Múzeum, amelyben nem csupán Madách- dokumentumokat őriznek, hanem időszakonként változóan különböző életművek kiállítását (szlovák és magyar) találhatjuk a volt Madách-kastélyban. A mai néző tehát a Balázs említette „öt helyiségben” mást láthat mint a megnyitás után, ami a múzeum jellegéből következik. (Az irodalmi múzeumok nagy része más szocialista országokban is hasonló jellegű.)

A kevésbé tájékozott (főként a magyar- országi) olvasó számára legtöbb újat talán a CSEMADOK-ról és a műkedvelő művészeti mozgalmunkról szóló fejezetek mondanak. Érdekes jelenség, hogy a műkedvelő kulturális mozgalmak (színjátszás, énekkarok, tánccsoportok stb.J sokkal inkább virágzanak a nemzeti kisebbségek körében, mint az intézményes művészegyüttesekkel nagyobb számban rendelkező szocialista nemzetekében. További fejezetek megbízható, marxista szempontú áttekintést nyújtanak a Magyar Területi Színház, az Ifjú Szívek művészeti együttes és iskoláink fejlődésének történetéről. Az utolsó előtti részben a szerző Szilárd alap címmel szól a dél-szlovákiai dolgozók gazdasági eredményeiről: az egységes földművesszövetkezetek és ipari üzemek fejlődéséről. A befejező, az Egyenes út című fejezet megemlékezik a szlovák és magyar lakosság közös internacionalista hagyományairól, melyeknek fényes példáját nem tudják elhomályosítani a reakció ideiglenes felülkerekedé- sét jelző sötét idők sem. Egészében az ünnepi kiadvány egy új szerző sikeres és ígéretes jelenkezése a művelődési életünkben, a néhány év ezelőtt még fehér foltnak számító társadalomtudományi irodalom területén. (Madách Könyvkiadó)

Csanda Sándor