Irodalmi Szemle, 1974
1974/9 - Mikola Anikó: Két vers - Balla Kálmán: Versleírás (C.: Ültess árnyakat!) - Bodnár Gyula: Férfikori éjszakák
Mikola Anikó holtág-sirató Iszapba fojtott fájdalom poshad a kagylóhéjakon Holtág korhadás szennyvize a futást visszasírod-e? Lehetne medred szikiapad törvényeid mint az áradat Igazságod mint hallgatag mély a locsogó hab alatt Bizalmad mint a gyermeké amíg nem törik kétfelé Őriztél volna perceket miket a kortárs elfeled Ágyékod nemző erejét szél szórta volna szerteszét Szép tiszta szók egy hajnalon meghaltak néma ajkadon Most kérdem végül érted-e mily titok szállt a sírba le Már az utókor nem hibás neked nem lesz feltámadás A visszautat ne keresd folyik tovább a csonka test altató Fénylő estén ha ágyadba fekszel melléd gördül a renyhe tenger hajad kalásza bőven ont magot szemezgetik az éhes csillagok Balla Kálmán versleírás (C.: öltess árnyakat!) Varga Imrének A szöveg két, csaknem azonos hosz- szúságú részből áll. Első felében egy semleges, de napsütötte tájban húzódó út (inkább ösvény) képe látható, végig a szemhatáron belül. Készítője gondosan kisebb-nagyobb, mégis hézagok nélkül egymáshoz illesztett kőlapokkal fedte be, s most éppen bokorcsemetékkel szegélyezi. Az alig rügyes vesszőalanyok, melyeket — így sejthető — é- lősövénynek szántak, a többnyire már kiásott, szépen elosztott kisgödrök mellett hevernek. Gyenge szél. A második, valamivel rövidebb szakaszt — jelképesen — keskeny időegység különít el. Már csak az ösvény bejárata, ill. első kövei látszanak, minden továbbit elzárnak a fölötte áthatolhatatlanná fonódott bokrok, a- melyek a kép nagy részét kitöltik. Ültetőjük (nem látható) karba tett kézzel épp(?) a bejáratnál, mozdulatlanul. A megvilágítás változatlan; középerejű szél. A környező puszta is változatlan. Falovacskák falatnyi gazdija Masinisztája szőnyegre sikló vonatoknak Kis huszita vezér Összetört hát a HAJNAL Üvegcserepein csúszik vérzik el az éjszaka ha ép lenne se vinne sehova se vissza Magamra húzom hát magamat: foszló takaró enyhítő öncsalás jaj ha lenne legalább egy Legalább (Ha nem takarná felhő melled egének két csillagát) Bodnár Gyula férfikori éjszakák
