Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Robbanó boldogság (Dávid Teréz: Időzített boldogság, MADÁCH 1973)
álláspontokat”. Habár igaz, általában véve, a „készen kapott helyzetire való hivatkozás, a műben mégis hamisan cseng. Először is, szatirikusán, szinte tréfaként hat, mintha Nina maga sem gondolná ezt komolyan. Másodszor pedig, ha komolyan átélné ezt a helyzetet, akkor már ki tudna látni belőle. De Nina nem lát ki, sodródik tovább az árral. Ha nem veszi őt el a jelenlegi barátja, akkor majd valaki mással költözik össze... „Ez már így van, mióta a világ világ, ebbe bele kell törődni”. 9. A beletörődéssel elérkeztünk a választás, a döntés problémájához. Nina beletörődése tulajdonképpen lemondás. Tizenhat éves korában még így apellált: „Értsék meg végre, én nem élhetem a maguk életét! Én csak a magam életét élhetem, a mai életet!” Nyolc év után azonban ez a „saját élet”, ez a „mai élet” beleszorult egy sémába. „Sajnos, az emberből lassacskán eltünedeznek a nagy érzések, csak ez marad meg, ami az idegrendszerébe szívódott, és ez sajnos, nem mindig felemelő”. Nina már csak arról képes dönteni, hogy a Nyugat-Németországból hozott kiskosztümjét vegye-e fel, vagy pedig az Ausztriából származót? Gyuri képes volt változtatni valamit az elmérgesedett helyzeten, de döntéséről, vagyis a döntést megelőző motívumharcról nem kapunk hírt a regényben. „Gyuri Bécsben lemaradt a csoporttól, és Csirivel együtt Londonba repült”. Ennyi az egész. Ha Gyuri nem az egyik főhős lenne, akkor talán megelégednénk eny- nyivel, de így éppen az hiányzik, ami az ilyen döntő lépést megelőzi. Mint már említettük, a pszichikai alapozottság hiánya ez. 10. Az első pontban felvázolt megközelítési rendszert szem előtt tartva így összegezhetnénk az elmondottakat: Dávid Teréz csak közönséges fényforrással világítja be valóságunkat és így nem lát keresztül a dolgokon, nem lát be a sötét zugokba, nem tár fel sosem látott mikrovalóságokat. Az ilymódon feltárt valóságot aztán még görbe tükörbe vetíti és így sokszor csúnyább képet kapunk, mint amilyen az eredeti. Ma már valószínűleg kevés olyan műveket írni, amelyek nyitva hagyják a legfontosabb kérdéseket. Világunk nyíltságának ténye, az embernek saját sorsáért való szuverén felelősségének lehetősége egyre jobban behatol a köztudatba. Az olvasó már tudja, hogy magának kell döntenie és a művészettől azt várja, hogy olyan sorsokat tárjon eléje, amelyeken éppen a döntések mechanizmusáról és következményeiről van szó. A tizenhat éves Nina és a tizenkilenc éves Gyuri házassága tényként áll előttünk a regény elején és nem döntési helyzetként. Ráadásul a körülmények időzített boldogságot jósolnak s a robbanás törvényszerűen be is következik. A meggondolatlan házasság elidegenedést és szakítást von maga után. Ezt a történetet a kolleganőnk, vagy a szomszédnőnk is elmesélte már néliányszor. A miértekre azonban ők sem tudták a választ. Pedig valakinek tudnia kellene, legalább a valószínű okokat. Ha másnak nem, hát a művésznek. Vagy ha nem is tud;a, legalább megsejtései legyenek. 11. Befejezésül még arra szeretnénk rámutatni, hogy szerintünk Dávid Teréz szatirikus látás- és ábrázolásmódja szinte egyedülálló a csehszlovákiai magyar irodalomban. Az rdíszített boldogság színpadi változatáról írt recenziójában Szuchy M. Emil is felemlíti Dávid Teréz verbális humorát és a groteszk iránti hajlamát (Irodalmi Szemle 1973/3). S^enntünk a Kásahegy vonalán kellene megpróbálkozni az előrelépést és műfajilag tiszta szatírát kellene szerzőnknek írnia. Egy társadalmi regényben nehéz a szatíra alkalmazása, mindig fennáll annak a veszélye, hogy nem súlyosítani, hanem könnyíteni fogja a művet. Ha Dávid a finom csipkelődés helyett — mely gyakran funkciótlan is nála — a gúnyt, a csúfolódást tudná önállósítani, minden bizonnyal értékes műveket alkothatna. Nagy lehetősége például az, hogy rendkívüli érzéke van a bonyolult családi viszonyok felvázolásához. Az Ifjúságból elégtelenben és az Időzített boldogságban egyaránt az olvasó alig igazodik el a családok között. És ha majd Nina is kiköt valaki mellett, „akkor Gyurikának is lesz két apukája és két anyukája, három vagy négy nagy