Irodalmi Szemle, 1974

1974/8 - HAGYOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Szenei Molnár Albert utazásai és emlékei

alig van köze Dasypodiushoz. Ez annál is inkább érthető, mert a német szótárszerkesztőnek nem újdonság egy német földrajzi hely, ő otthon van Németországban és Nyugat-Európában, neki nem kell hazai, sőt hazafias motívumokkal érzékeltetni az európai és az otthoni távlatok különbözőségét. A jelesebb városok leírásaira térve, ezeken belül iaz akadémiák külön kiemelése a szembetűnő. A kettős távlat és a személyes mondanivaló egyaránt magyarázza ezt: Molnár Albert nemcsak ia hazai elmaradottságra, hanem saját élményeire is figyelmeztetni kíván.

íme a német városok leírásai, a hozzájuk kapcsolható szóanyaggal együtt.

Altdorf: Városka az norinbergai urak tartományában, melyben az noribergai tiszteletes tanács gazdag akadémiát fundált 1573. esztendőben, holott ez dictionariumot írta Al- bertus Molnár, 1603 esztendőben.

Hanau Németországi város az Moenus vize mellett, holott az 6 város mellett széo új várost építőitek a franciák és belgák, kik az igaz hitért hazájokat elhagyták.

Heidelberg Felső-Németországi város az Neccarus vize mellett, mely víz nem messze ez várostól az Rhenusba szakad. Itt fő akadémia fundáltatott 1387 esztendőben. (Bu- doris Heidelberga régi neve, Lycocrene Farkaskútja Heidelbergánál, a Nicer Folyóvíz Heidelberga mellett Németországban.)

Herborn Németországnak Nassovia tartományában való városa, kiben jeles és híres skóla vagyon, azki akadémiákkal vetekedik, némelyeket meg is halad.

Marburg Németországi város az Hassia tartományban, melyben híres Akadémia vagyon.

Strassburg Németországnak az Rhenus vize mellett Alsatia tartományban való szén és erős városa. Itt oly magas tornyó ékes templom vagyon, kinek Európában nincsen mása. Vagyon ismét itten egy híres akadémia, holott eleitől fogva sok bölcs emberek tanítottak, holott én is ezt ki magyaról írom, negyedfél esztendeig laktam ifjabb koromba, (Alsatia Németország tartománya az Rhen vize mellett, kinek fővárosa Argentina. Az Ellus Argentínán által folyó víz.)

Ifjabb korában, még 1592-ben, Erfurton is keresztülhaladt, így láthatta a Rotingi címszónál megemlített amaz nagy harangot, kinek ez földön nincsen mása. Oppenheim és Wittenberg viszont hiányzik a szótárból, csak Wittenbergre utaló sorokat találunk: az Albis Németország folyóvize, mely mellett Viteberga vagyon, Colegia Viteberga neve Ptolemaeusban, Lipsia Fő város Wittebergán belöl Saxoniában.

Mindez végre majdnem egészében a legszemélyesebb jellegű közlés! A lelkes címszavak ráadásul kis híja, hogy összefüggő leírásokká nem kerekednek, az adatszerűség már nem a mechanikus forráshasználat, hanem a tudatos válogatás eredménye. Nürnbergről szólva pedig a német városok esztétikumából, urbánus szépségeiből is megmutat valamit Szenei Molnár. A Velence—Nürnberg-párhuzam nála esztétikai értékmérő, nem úgy, mint Heidelberg és Herborn szembeállítása a kortárs Suri Orvos Mihály egyik levelében, ahol az összevetést csak hatásos retorikai ellentétezésként foghatjuk fel: ,,ex horto Eden, a szép Heidelbergából jöttem in locum squalidum ed asperum”. A hasonlatos svájci tapasztalatok és a lefojtott Itália-élmény tartózkodó jelzései után Molnár Albert naplója, szótára, bármelyik előszava Németországról szól a legnagyobb lelkesedéssel. A napló és a szótár Németország-képe éppen ezért több mint topográfia, mint tárgyi látnivalók összegzése. Molnár Albert számára Németország leginkább emberi kapcsolatok, tudományos és baráti szövetségek megteremtésének lehetőségeit kínálja, egészen a német polgári hétköznapok forgatagában való egyenrangú és magabiztos elvegyülésig. Arra nem is soká lesz majd példa még, hogy valaki Nyugat-Európából hoz hazia feleséget, arra azonban nemigen, hogy valaki ott kinn különféle állásokat is vállal. Márpedig Szenei Molnár nemcsak megnősült német földön, de ott pályázati feltételeket teljesítő kántortanítő és kizsákmányolt nyomdai alkalmazott is. A napló legnagyobb értéke és legfontosabb jellegzetessége éppen ezeknek az emberi viszonylatoknak aprólékos megörökítése. Nem számoltam utána, de nem hiszem, hogy a diariumban több volna a földrajzi, mint a személynév. Ez megint csak azt bizonyítja, hogy Molnár Albert nem útleíró, hanem naplóíró, aki fontosabbnak tartja egy kirándulás résztvevőit, mint látványosságait felsorolni. A napló e mindennapi kapcsolatok megörökítésében nyújt igazán élményszerűt és képes jelezni, hogy Szenei Molnár számára a hazainál összehasonlíthatatlanul fejlettebb német polgári életforma természetes emberi mozgástér.