Irodalmi Szemle, 1974

1974/8 - HAGYOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Szenei Molnár Albert utazásai és emlékei

vezérlő 1623. évi rövid utazás azonban már csak bölcs öreguras gyakorlatiasság. Az 1596 utáni naplóban a szokásos évszámjelzéseken kívül két kiemelt címet találunk. Jellemző, hogy egyik sem „peregrináciős” cím, hanem a megállapodás, a nyugalom Jelzései. A házasság csendes révpartján is kikötött oppenheimi kántortanító veti papírra őket-.Oppenheimumben laktomban (1611), Oppenheimii in cantorali munere meo scolastico (1616).

Ami útleíró elem akad mégis a diárium hátralevő németországi részében, könnyen összefoglalható. Ilyenek először is a további feliratfeljegyzések. Dézsi Szenei Molnáréletrajzában olvassuk, hogy „Langonában Nagy-Albert regensburgi püspök képét nézte meg, Regensburgban az a leoni vers ragadta meg figyelmét, melyet egy feszület alá írva látott”, Fürstenwaldban pedig a templomi szószék feliratát másolta le. Egyik sem történt véletlenül. A langomai és regensburgi feliratok 1599 őszén kerültek naplójába, amikor tehát hazafelé indult magyar földre, Fürstenwaldot meg akkor kereste fel, amikor visszatért Magyarországról 1615 nyarán. Ezek a hosszabb utak eleve távlatosra mért határozott célkitűzésű bujdosások voltak, a nyugodtabb szem lélődés együtt járt a látványosságok megörökítésével. Törvényszerű, hogy Nürnberg város forgataga és szépsége is akkor tűnt fel Szenei Molnárnak, amikor közvetlenül odaérkezése előtt a felsőmagyarországi kisvárosokat járta be. Telkibánya, Gönc, Szepsi, de még Kassa és Lőcse után is Nürnberg valóban tündökletes urbs volt: „ingressi sumus inelytam Norinbergam, quam ob plaecara aedificia publica, templa, fontes, pontes non inepte Germaniae Venetias appellare posses”. Velencének még ezt az áttételes dicséretét is Nürnbergre alkalmazza, és majd szótárában is ugyanígy ünnepli a várost: Németországi fő város, mely szép épületekkel, különbkülönb drága mívek kel és mesteremberekkel híres-neves, az egész Európában, Németországban egyéb városokat felülmúlván az olasz Velencével vetekedik. Ez város nemcsak Németországnak, hanem Európának is szinte közepén vagyon. A földrajzi írók közhelyeinek ugyanúgy nyomát leljük itt, mint az Europica varietas hasonló Nürnberg-leírásában, a zsoltárok bevezetője azonban a naplóval egybehangzón igazolja, hogy Nürnberg látása Molnár Albertnek szép személyes emlék: „Norinbergába... én és az én tanítványaim... ez városnak nézelgetnők szép ékességit és tárházait.” A regensburgi és fürstenwaldi felirat lejegyzésének lehet vallási célzatossága is. Amazt egy prédikációfordítása magyar verses betétjeként látjuk viszont később, emitt Kálvin, Luther és Melanchton a feliratok szereplői.

Szenei Molnár a kisebb németországi kirándulások néhány utazási emlékét is megörökítette. Nem sokkal Nürnberg után, 1600 június közepén a Kocher melletti Neuenstatdtba látogatott: ,,zum grosse Linden”, meglátni az ottani nevezetes hársfát. Szinte Szepsi Csombor buzgalmával írja le és méri meg ezt a raritást, a német—latin vegyes szövegbe még magyart is kever: „Ennek a hásfának külső széle az ellenben való széléhez 44 lépésnyire vagyon, az minemő lépést én tehettem.” Ugyanakkor csodálja meg azt is, hogyan főznek sót a környéken a forrásvízből. Hasonló kirándulás az egy évvel későbbi: Dillenburgba, ahol a nassaui gróf várának „szép ékességit” nézte meg. A fegyvertárban és a rariiiásokat őrző múzeumban az udvari lelkész vezette körül. Vele volt persze az album is, „ a kis gróf fiúk” — ahogy Dézsi mondja

— bele is írták felséges nevüket. Prágából hazatérőben, 1605 tavaszán a 62 lépés hosz- szú, 11 lépés széles augsburgi könyvtárteremben szemlélődött (látott egy Corvinát is), három év múlva magyarországi szent Erzsébet „tiszta arannyal és drágakövekkel fén- lő királyi koporsóját” látja és csudálja „Marburgumban, az hostati nagv templomban, melyet azon királyné asszony fundált életében”. A naplóban csak az áll, hogy „inspexi sanctae Elisabethae sepulchrum”, a bővebb magyar idézet a Károli-biblia 1608. évi kiadásának ajánlásából való.

A szótár német anyaga terjedelmileg nem ér fel az itáliaival, mindössze kb. 150 német vonatkozású szóval és kifejezéssel találkozunk, „minőség”, eredetiség és élményszerűség dolgában mégis feltétlenül felülmúlja azt. Molnár Albert mindenhol a német városokat emeli ki, olykor a folyóvizek említése is csak ürügynek tűnik. A Rhenus pl. Francíai folyóvíz volt elein, mostan mindkét felől való vidékit németek bírják és lakják. Fő városok mellette imezek: Basilea, Argentina, Spira, Vormatía, Oppenheimum, Moguntia, Confluentia, Colonia Agrippina. Az Albis Németország folyóvize, mely mellett Vítberga vagyon, a Nicer Folyóvíz Heidelberga mellett Németországban. Már most kimondható, és éppen ezért ne szaporítsuk az apróbb idézeteket: a német szóanyagnak