Irodalmi Szemle, 1974

1974/8 - HAGYOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Szenei Molnár Albert utazásai és emlékei

S. Trinitatis”), tehát nem a „Szentlélek”-ben. Október 9-én „a szent Apollinaris mellett lakó” honfitársaival — ezek voltak a kispapok — megnézett „hét templomot az ezekhez közel fekvő többiekkel együtt, amelyekben sok volt az ereklye és a bűnbocsánati kellék.” Mindez nyolc nap leforgása alatt történt, azután, hogy ideiglenes szállásáról elköltözött a Szent Péter bazilika mellett álló „Szent István magyar király hospitályos templomába.” Nem valószínű, hogy a rengeteg templomot egyetlen napon keresték fel, az október 9-i dátumot inkább italán csak a szállásváltoztatás napjaként kell értelmeznünk. Akárhogy is történt, a felkeresett templomok egyike biztosan a Santo Stefano Rotondo volt. E templom ma is áll a Caeliuson, amely domb a dictio- narium szerint „az hét hegyeknek egyike Rómában”. Riedl Frigyes ihletett esszéje így kalauzol bennünket a Monte Celión: „Itt a ciprusos és kaméliás Villa Matteivel szemben fordulj be egy nagy, sötét, kör alakú magas épület felé ... Ez a Santo Stefano Rotondo, Szent István vértanú köröndtemploma... Ha a nagy kupola alatt a kör közepe felé a főoltárhoz lépsz, a padlón fehér márványlap tűnik eléd, melyre behunyt szemű alvó férfi van faragva. Az alvó alak alatt pedig e szavak olvashatók: »Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírha pihen: ne csodálkozzál: Róma mindnyájunk édesanyja.«” A fagyos Ister és a római urna ellentétpárjával szinte Janus Pannoniust idézi e kőlap: Lászai János magyar kanonok, római gyóntató sírfelirata. A végtelen hosszúságú lorétói inscriptiókhoz képest ezt a márványba vésett szép humanista vallomást pillanat műve lett volna lejegyezni, ,a naplóíró Molnár Albert azonban Róma örök méltóságának e magyar jelképe előtt is megőrzi tartózkodását. A szótár a Vaticanus címszónál ugyancsak a személyesség jele nélkül említi a Szent Péter bazilika melletti hospitályos templomot, az ajánlás pedig, ahová a római szálláshelyére_ való utalással együtt ia Santo Stefano Rotondo említése is bekerül, szintén nem árul el különösebb lelkesedést: „Rómában... a magyarok templomának nagyon tiszteletre méltó hely adatott, éppen a vatikáni Szent Péter bazilika jobboldalán, ezzel a felirattal (a margón: Georgius Fabricius in Roma): SZENT ISTVÁN MAGYAR KIRÁLY TEMPLOMA, mely nekem is néhány évvel ezelőtt a várost látogatva nyolc napig szállást adott. Hallgatok a másik elegáns magyar templomról, amit közönségesen Stephani Rotundinak neveznek, ami a város falia mellett van.” A leírásból főként a tüdős hivatkozás, Georgius Fabricius, neves újlatin költő Rómáról írott utazási versének (1551) említése emelhető ki. Fabricius itt persze nem utazó vagy utazási irodalmi példa: egyszerű forrásmunka, hivatkozási kellék. A két római magyar templom rövid jellemzése után a szótár ajánlásában a váradi királyszobrokról esik szó: „Ezek ércszobrai a váradi főtemplom kertjében voltak felállítva, amelyekről értesülünk, hogy egykor tiszta arannyal vonták be őket.” Nehogy arra gondoljunk: Szenei Molnár esetleg a Capitoliumon álló Marcus Aurelius-szobor emlékének felmerülése nyomán írta le ezeket a sorokat. Ellenkezőleg! Az említett római templomok elsősorban szent királyaink egyházpártoló tetteinek példái, és a váradi statuák ugyancsak az 6 dicsőségüket hirdetik, nem pedig a művészetét.

A szótár ajánlása a tartózkodó hangnem ellenére is többet árul el a római látnivalókról, mint a napló, a Veresmartinak odavetett tizennyolc évvel későbbi mondat pedig az értékelő minősítéssel sem marad adós. A latin-magyar szótár Olaszországra és Rómára utaló szókincsét a Rómával amúgy is mostohán bánó Dézsi egyáltalán nem vizsgálta, és eddig csak Tolnai Gábor sorakoztatott a napló tudósításai mellé a szótárból négy kifejezést, úgymint Vaticanus, Pantheon, Capitolium, Romanula. A szótár teljes olasz és római anyagának számbavétele, illetve a forrásokhoz való gondos viszonyítása csakugyan érdekes eredményekkel jár. Ez az anyag oly hihetetlenül gazdag, hogy felsorolására csak statisztikailag, tartalmi érzékeltetésére pedig csupán különféle témacsoportok jelzésével vállalkozhatunk. Molnár Albert Olaszországot nemcsak Európánál, de minden kínálkozó alkalommal megnevezi, s aggálytalanul olaszokról, Olaszországról beszél akkor is, ha nyilvánvalóan ókori földrajzi, történeti és mitológiai anyagot közvetít. Onytes pl. Egy Thebasi jérji, aki Aeneassal Olaszországban menvén Turnustul megöletött, Numicius Olaszországi folyóvíz, kiben az Aeneas holtteste megtaláltatott és kiben az Dido Anna nevő húga ölte magát, Ausonia Olaszország, Oenotria Az ország, kit osztán Itáliának neveztek, mi magyarul Olaszországnak nevezzük, az Oenotrii Az Oenotria tartomány lakosi, az olaszok. Az ókori és kortársi ismeretanyag egybemosása a szótár teljes olasz érdekű hányadára jellemző. A már vizsgált Velencére, az alább érintendő Rómára és a figyelmen kívül hagyott szigetekre