Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - HAGYOMÁNY - Fukári Valéria: Krammer Jenő emlékezete
..Akiben csak szikrányi lelkiismeret él, fel kell rá figyeljen... Caliban sorsából és helyzetéből nőnek toronymagasságra az emberiség problémái... Guéhenno igaz emberi munkát végzett, amikor beszélt Caliban helyett. Calibant nem szabad szem elől téveszteni, ő ma a legfontosabb személy, mert a számadásán a legterjedelmesebb a követel- rovat. Az igazságosság meg minden értékkatasztrófa dacára megmaradt a legmagasabb eszménynek, amely lelkünket irányítja. Ezért több mint irodalom Guéhenno könyve.” Említett írásain kívül, amelyek a bemutatott művek értelmére, művészi értékeire vonatkozó észrevételeit fogalmazzák meg tömören, egy újszerű, a film és az irodalom technikai eszközeivel létrehozott mű elemzésével23 külön is dokumentálja, hogy nem csupán a humánus tartalmakra koncentráló érzékenység, hanem a művészi jelentés és az írói eszközök iránti fogékonyság is sajátja Krammer Jenőnek, s hogy ez irányban is a rá jellemző elfogulatlansággal tájékoztat. Krammer Jenő megnyilatkozásainak önismeretre és egyetemes emberségre tanító jellegét a legközelebbről az A Mi Lapunkban közölt írásaiból ismerhetjük meg. Ennek a rendkívül érdekes ifjúsági lapnak Krammer 1925-től megszűnéséig munkatársa volt. Utolsó írása a lap utolsó számában, 1932. januárjában jelent meg. A Mi Lapunknak írt Krammer-cikkek a vallomás és a parainézis műfajához állnak közel. Itt nem elsősorban könyvekről ír, hanem a saját életére és fejlődésére mélyen ható különböző jelenségekről, élményekről, tanulságokról és értékekről, Rolland-nal, Ramuz-vel és más alkotó személyiségekkel való találkozásairól vall bensőséges hangon. Rolland-nal és Ramuz-vel szinte meghitt személyes kapcsolatba hozza olvasóit. Svájci találkozásuk, beszélgetésük alkalmával megosztja a két íróval a hazai ifjúság gondjait, problémáit, s idehaza írásaiban közvetíti az ifjúsághoz beszélő partnerei üzenetét. Közvetlenségére jellemző, hogy a háborút is emberközelből leplezi le: egy pozsonyi harcirepülőssel fenntartott személyes kapcsolatát s annak személyes élményeit viszi — a korabeli háborús memoárok hazug szellemének cáfolataként — ifjú olvasói elé.24 Krammer Jenőnek az A Mi Lapunkban végzett közel nyolcéves munkásságából szinte össze lehetne állítani a kisebbségi humánumnak és szellemiségnek nem egy vonatkozásban mindmáig érvényes parainézisét. Intelmeinek, szellemi tanításának fontos elveit foglalja össze Az európai diák címet viselő írása.25 Krammertól 1928-ban Balogh Edgár kért ilyen cikket a lapba. A megrendelésben jól tükröződik a szlovákiai magyarság eszmélkedésének, öntudatosodásának az a korszaka, amikor mint magára maradt külön népcsoport önállósulni és tájékozódni törekszik, s keresi a kapcsolatot egyrészt a közös államban élő népekkel, másrészt Európával — ez utóbbival kezdetben egy kissé a Páneurópa-eszme jegyében, később mindinkább a szocialista elképzelések útján. Krammer Jenő felelősségérzetére és elfogulatlanságára jellemző, hogy írásában átlép a megadott kereten, nemcsak az európai szellemre, hanem az egész emberiségre irányítja az ifjúság figyelmét. Ennek érzékeltetésére hadd álljanak itt cikke befejező mondatai, amelyek egyúttal hiteles képben idézhetik elénk írójuk lelki és szellemi arculatát: „... az európai par excellence kultúrember, és kultúrember- nek lenni annyit jelent, mint a szellem fáradhatatlanul mindig alkotó fényében látni a dolgokat, s akkor különös perspektívák nyílnak, akkor felismerjük, hogy mindazok az erők, amelyek kaotikusán örvénylenek előttünk, az élet megnyilvánulásai, és így egyformán szentek... Az európai minden erőt, minden életmegnyilvánulást felismer. Ezért az európai szellem átfogó-lelkület. Átfogóbb, mint a neve — mert kontinensünk és földünk határainál sem akad meg. Az európai diák erre készül: átfogó lelkületre, azért kinyitja a szemét, igyekszik mindent értékelni, amit a kor előretörekvő lelke fölvet, hisz a kultúrában, melynek teremtő, megtisztító és kialakító ereje szétoszlatja a kortárs látószögében még összefolyó káoszt, tanul, megfigyel, lépést tart, lelkiismeretével ellenőrzi ítéleteit, így halad előre, és legjellemzőbb ismertető jele, hogy soha senkivel és semmivel nem elfogult: Nincs előítélete!” 23 Krammer Jenő: Az őrült vonat, Korunk, 1928. 6. sz. 24 Krammer J.: Legkiválóbb harcirepülőnk, A Mi Lapunk, 1931/3 25 A Mi Lapunk, 1929/6
