Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - JEGYZET - Vörösmarty Géza: Rákóczi emlékeink
Ismeretes, hogy Lipót császár a Rákóczi gyermekek gyámjául Kollonics bíbornokot nevezte ki, aki Ferencet — örökre elszakítva őt anyjától — a csehországi Jindrichűv Hradec-*i jezsuita kolostorba küldte tanulni. Ott-tartózkodásának emlékét a múzeum 1966-ban létesített Rákóczi Emlékterme őrzi. Levéltári anyagok alapján a múlt évben azt is megállapították, hogy főiskolai tanulmányai alatt hol lakott és milyen körülmények között élt Prágában. Ezek a fölfedezések értékes adatokkal bővítik a Habsburg- uralom ellen fölkelő fejedelem csehországi tartózkodására vonatkozó eddigi ismereteinket. Ismertek a fejedelem szlovákiai vonatkozásai is. Van azonban egy kevésbé ismert történet, melyet érdemes újra földerítenünk. Színhelye Nyitraszerdahely (Nitrianska Streda), a Nyitra folyó melletti Nagytapolcsánytól 7 km-re délre fekvő falucska. Hogy miért és mikor került ide Rákóczi, annak előzményeit is el kell mondanunk. A kalendárium 1708. július 30-t jelez. Haditanács van, s a tábornokok arra akarják rávenni Rákóczit, hogy támadja meg a német kézen levő Trencsént, melynek őrsége, a hír szerint, semmi készlettel nem rendelkezik. Rákóczi eleinte ellenkezett, mert egészen más tervei voltak. (A nyár folyamán ugyanis kerülni akarta a harcot, hogy Sziléziába mehessen téli szállásra. A tartomány megunta a Habsburg-ház uralmát, kész lett volna Rákóczi szavára fegyvert fogni.) Rákóczi később mégis engedett. Emlékirataiban erről így ír: „Mintha valami végzetszerű átok szállta volna meg az elméket. A haditanácsban egyedül udvari főkapitányom, báró Vay osztozott véleményemben; ekép végre magam is beleegyeztem tervükbe ...” Mire Rákóczi Trencsén alá ért, a várat már ellátták élelemmel, és Heister altábornagy a vár felmentésére sietett. A kuruchad 15 000 főnyi serege augusztus 3-án jól választott állásokban harcra készen várta Heistert, aki nem mert támadni, és Trencsén erődítményei közé készült visszavonulni. Pálffy — állítólag Ocskay László útján — értesült arról, hogy a kuruc állások leggyöngébb pontja a Pekry Lőrinc vezette jobbszárny. Heister kísérletképpen megtámadta a gyöngének minősített frontszakaszt. Kezdetben nem boldogult, de később zavarba hozta a rosszul vezetett kurucokat. Rákóczi látta a bajt, és a jobbszárny támogatására sietett, bízva, hogy karabélyosaival még segíthet a dolgon. Vágtában igyekezett a helyszínre, de látta, hogy az ezrednek az arcvonala már visszavonulóban van. Meg akarta állítani a visszafutó áradatot, nem sokat törődött a tereppel, egyedül Pandúr nevű lovában bízott. Két árkot már sikeresen átugrott, a harmadiknál azonban — valószínűleg mert az túl közel volt a második árokhoz — lova megbotlott és nyakát szegte. Rákóczi erős zúzódást szenvedett a bal szeme fölött, és elvesztette az eszméletét. Kísérete lóra ültette, és a közeli erdő védelme alatt gyorsan tovább lovagoltak, mert Heister katonái a menekülők után vetették magukat. A menekülőknek sikerült egérutat nyerniök, és a fejedelem Nyitraszerdahelyen régi híve és egykori kapitánya házában, a Zerdahelyiek ősi kastélyában pihent meg. Szeretettel fogadták a menekülő Rákóczit, kinek sebéből — a hagyomány szerint — a szoba padlójára hullott a vér, melynek nyomait sokáig kegyelettel őrizték egy üvegbúra alatt. Ennek az eseménynek a 200 éves évfordulója alkalmából 1908. augusztus 3-án Zerdahelyi Béla, a kastély akkori tulajdonosa a bejárat fölé emléktáblát helyeztetett, melynek szövege Thaly Kálmántól, a kuruckor történészétől származik. A táblán többek között ez áll: .. II. Rákóczi Ferenc ..............a végzetes trencséni csatában kapott súlyos sebeitől vérző homlokkal és orcával az Inovec hegység érdéin át menekülve, 1708. augusztus 3-nak estéjén ezen ősi kastélyba érkezett, itt lelt pihenést, itt kötözték be sebeit és itt tölté az augusztus 4-re virradó éjszakát...” E mlékirataiban Rákóczi ezt a harcot a felkelés leggyászosabb, legszégyenletesebb eseményének nevezi, amely után már semmi sem sikerült. A szabadságharc elbukott. jegyzet Rákóczi-emtékeink
