Irodalmi Szemle, 1974
1974/8 - Egri Viktor: Angyalbőrben
Fekete vizeken — hali-hó, hali hó! Száll a Knyáz Potemkin a fekete hajó! Szerette a verseit egy pohár pezsgő mellett Írogató szakállas öregurat, aki poétáink közt akkor egyedül talált forradalmi szavakat a hajó és hatszáz legénye tetteinek megéneklésére: És ahol megjelen és partot ér, Erőre kap a kar, fölforr a tunya vér, Gőg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc szakad És minden rab szabad — — Hali-hé-hali hó! — A szabadság hajó! És szerette e forrongó hang ellentétét, az Alkony fohászos istenfélő meghajlását. Kissé rekedtes hangján csöndesen skandálta sorait: Ha áldozóba éltünk napja S vérünk lassúbb ütemre lejt, Erőnk elpártol, cserben hagyva S a szív nem remél, csak felejt — Én erre a költő másik versének, a Tüzeknek sorait idéztem: Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág, Az én gyönyöröm az álomlátások, Az én világom egy álomvilág. — Kiialvó lángok pernyéje szitálva, Szürkén, szomorú, csak esik, esik — Félek, hogy álmaim összezilálja, S elhagynak, mire beesteledik. Csöndes volt ez az éjszakai versmondás, hogy a körülöttünk horkolókat fel ne ébressze. Könnyen a nevetség tárgyává váltunk volna, ha valamelyikük álmából felrezzen. Az ördögbe is, ki tapasztalt ilyen csudát: a jól megérdemelt durmolás helyett verseket sugdosni egymás fülébe. Meggárgyult holdkórosnál bolondabb, aki ilyesmire vetemedik. Vajon megértette volna-e a barakklakók valamelyike, milyen jól esett nekünk ez a versengés? Egy pont járt annak, aki a költő nevét kitalálta és kettőt kapott, aki folytatni tuda a verset. Ha Petőfit idéztük, nem a Szeptember végén, az Egy gondolat bánt engemet vagy a Falu végén kurta kocsma, a Füstbe ment terv, a Tisza volt a próba, mert ezeket minden iskolásnak tudnia illik, hanem a Színészdal, a Reszket a bokor ... vagy a Levél Arany Jánoshoz — és Zsiga ezt a verset nem az első soraival kezdte: Meghaltál-e? vagy kezedet a görcs bántja, imádott Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is? A Jankóból könnyű lett volna kitalálnom a levél küldőjének nevét, így hát a vers befejező soraival főzött le: És míg az orkán zúg, s a felhők dörgenek, én a Lant idegébe kapok, s viad tűzzel zengi el ajkam Harsány himnuszodat, százszorszent égi szabadság! Lefőzött Adyval is, akinek versei nem tartoztak a kötelező iskolai olvasmányaink közé. Zsiga lelkesült rajongója volt, fekete katonaládájában a váltás fehérnemű alatt őrizte a Vér és arany s az Illés szekerén című köteteit. A gyakori fegyvervizsga után egyszer Klug kadét úrnak kedve kerekedett ládáink tartalmát is ellenőrizni, nem csupán a rend és tisztaság okán, hanem azért is, nincs-e
