Irodalmi Szemle, 1974
1974/8 - Egri Viktor: Angyalbőrben
azzal már nem tudott megbarátkozni, hogy engem, a legfiatalabbat is kisöpörjön a házból a háború forgószele. Háziorvosunkhoz, Frommer doktorhoz küldött, hátha valami rejtve maradt bajt, rendellenességet talál szervezetemben, és segíteni tud rajtam. Talán abban reménykedett, hogy könnyű lázat kiváltó szert ad, ami a másnapi sorozásnál a tüdőbaj gyanúját keltené. Frommer doktor úr havonta egyszer vizitelt nálunk, s ilyenkor anyámmal az ismerős családok gondjairól, ügyes-bajos dolgairól hosszan eldiskurált. Emlékszem, hogy látogatása céljáról néha teljesen megfeledkezett, és vizsgálatfélére, recepitírásra csak akkor került sor, amikor szedelőzködése előtt anyám eszébe juttatta, hogy rosszak az éjszakái, kezdődő asztmája keservesen megkínozza. Az a gyanúm, hogy Frommer doktor úr keveset konyított az orvostudományhoz, komoly baj esetén az egyik kollégáját, Löwinger doktort hívta konzíliumra, aki jóval fiatalabb volt nála, Pesten végezte el az egyetemet, és jó diagnosztikus hírében állt. Engem Frommer doktor úr születésem óta ismert, gyermekkori apró bajaimtól hány- tató ízű, nyúlós ricinusolajjal és más émelygős kanalas orvosságokkal szabadított meg. Most a rendelőjében alaposabban megvizsgált, a sztetoszkóp mellett elővett egy kis reflexkalapácsot is, ám a legjobb akarata ellenére semmiféle szervi hibát, rejtett nyavalyaféleséget nem sikerült megállapítania. Noha a vizsgálat számomra minden tekintetben kedvezően ütött ki, anyámat még aznap este megnyugtatta. Fiatalságom és irgalmatlan soványságom miatt katonai szolgálatra aligha találnak alkalmasnak. Az őszi sorozásig nyerek néhány hónapot, s addig bizonyára vége szakad a már két esztendeje dúló értelmetlen öldöklésnek. Ám hiába ült Frommer doktor úr valami előttem ismeretlen rendelkezés jogán a sorozóbizottságban, nem volt ott semmi szava, beleszólási joga, nem segíthetett rajtam. Amikor rám került a sor, a bizottság feje, a törköly- és szivarszagú őrnagy-orvos éppen csak rám hunyorgott álmosságtól vöröslő szemével, s még azt sem tartotta szükségesnek, hogy az asztalon heverő hallgatócsövet felemelje és sovány mellemre szorítsa. Alig koppant fejem búbján a magasságomat mérő lécecske, reccsenő hangján diktálta az írnoknak: — Alkalmas! Előttem csak egy kimarjult csípejű, sántán bicegő nyomorékot küldött el szemlátomást utálkozva: — Alkalmatlan! Mukkanás nélkül mentem a ruhámért. De nem is lett volna ínyemre, hogy úszástól, tornától megedzett inas testemre valami bajt fogjak. Elég megpróbáltatás volt, hogy először életemben idegenek előtt teljesen pucéron kellett ácsorognom. A tüzérséghez és utászokhoz a nemesi nevűek kerültek, trénhez azok, akikről az őrnagy-orvos tudta, hogy pénzes az apjuk. A lóhoz értő falusi magyar legények nagyobb felét a honvédséghez, a kissé karika lábú, arányos testűeket a lovassághoz kommendál'ta. Protekció híján egyszerűen csak baka lettem, pontosabban karpaszományos egyéves önkéntes, a hadapródi és zászlósi, majd tartalékos hadnagyi rang várományosa, amennyiben katonai előírás szerint letöltőm az önkéntesi évet, megállóm helyemet a tiszti iskolában — ha közben el nem patkolok az olasz fronton valahol a Doberdón vagy az Isonzónál. Rossz nyelvek szerint a nem éppen délceg termetű, tömény szeszeket kedvelő soro- zóorvost meg lehetett környékezni. Apám az ilyen kenegetésnek még a gondolatától is borzadt, de nem is lett volna módja rá, hogy tekintélyesebb összeggel vagy ajándékkal menyerje jóindulatát. Délután megjött az eligazítás, s altisztek felügyelete alatt vagy századmagammal visszautaztattak Nagyszombatba. Az egyenruhát és a felszerelést másnap kaptuk az Invalidusok házának nevezett tekintélyes külsejű, jó karban tartott laktanya raktárában. Elkeseredés helyett kínomban csak rávigyorogtam társaimra és nevettem velük, hogy olyan szedett-vedett rongyokat dobtak elénk. A beöltöztetést dirigáló zupás őrmester még véletlenül sem osztatott soványnak szűk, kövérnek bő zubbonyt, nyakigláb nyurga kamasznak hosszú vagy kurta lábúnak rövid nadrágot. A megindult kedélyes csereberélgetésnél eszembe sem ötlött, hogy ezek a rossz anyagból, csalánszöveből varrott, sokszori fertőtlenítéstől agyongyűrt, színehagyott zubbonyok, amelyeken ott maradt feketén a vérfoltok nyoma, a rosszul kimosott kap-
