Irodalmi Szemle, 1974
1974/8 - Fábián Zoltán: Egri Viktor köszöntése
„Itt a minden titok nyitja!” — fűzi hozzá rögtön. Ez az a felismerés, amely arra készteti, hogy egyértelműen megfogalmazza: .. megtalálni önmagunkon túl az embert, jobban megközelíteni társadalmunkat, egyéni hangunkat megőrizve jobban és mélyebben összeforrni vele, s magunk emberségét feltágítani egy nagy közösség, a nép és iaz egész mindenség arányaira.” Költőknek, írótársaknak szóló intelmekből idéztem, de — gondolom — nem kell bizonygatnom: Egri Viktor az önmagára szabott törvényt fogalmazta meg bennük, az „ars poetica”-t, amelyhez következetesen hű mariadt, s amely — éppen ezért — egész eddigi életművét meghatározza. Fábry Zoltán írta az irodalomról, 1927-ben: ,,A szív: hús. Lüktetése: vér. Ritmusa: lélek. Együtt: élet. Hús-vér valósága, lélekritmus valósága. Mi az irodalom? Ennek a szívlüktetésnek lélek és szellem által való újjáte- remtése. Az irodalom: a szív hús-vér valóságának — emberi öntudattá teremtett igazsága.” Ezt az igazságot szolgálta és szolgálja ma is Egri Viktor. Herzen — a nagy orosz gondolkozó — tanítványa; tőle tanulta meg — és most megint Egri Viktort idézem, Fábry Zoltánról írott kritikájából emelve ki a mondatokat —: „-----a népben mindig az igazság jut kifejezésre, és egy nép élete nem alapulhat h azugságon. Nép és igazság egy fogalommá állnak összo, a nép történelmi igazságát a gondolat igaza erkölcsi fényben értelmezi.” Mi mást tehetünk többet — és szabad-e kevesebbet tennünk! —, mint: az erkölcs fényében felragyogtatni ezt az igazságot?! írónak, éljen bárhol a világon — de most szűkebbre rajzolva a kört: éljen éppen itt, Kelet-Közép-Európának ebben a szocializmust teremtő-formáló fészkében — nem lehet más, fontosabb dolga. Meggyőzően példázza ezt Egri Viktor, emberségével, íróságával egyaránt. Fábián Zoltán Weiner-Kráľ Imre: Korok és gyerekek (1971j
