Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Új szlovák drámák a Felkelésről

Az ellenlábasukat alakító Ctibor Fii- čík, Valent szerepében, a gonosznak és aljasnak megtestesítője. Sokszor látható hasonló szerepekben, és ezúttal az ő érdeme, hogy ez a Bukovčantól megszokott vonásokkal megrajzolt negatív figura az ellenszenvesnek azon a fokán hatott, amelyet szerepe megkövetelt. A balladás hangvétele dráma egyetlen női alakját Viera Topinková játszotta a megkövetelt népies ízzel és asszonyi érzékenységgel.

Ernest Strie Nem mindenik tér vissza (Všetci se nevracajú) című háromfelvo- násos drámáját a pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatói vitték színre. A színmű méltatásától eltekintek, mert csupán kamarajáték jellegű kísérletről van szó. A főiskolások mindenképpen dicséretet érdemlő kezdeményezése jelzi, hogy a szlovák színészutánpótlás tehetségekben bővelkedik.

A színházi évad végén, június 29-én mutatta be az Oj Színpad Stúdiója Os- vald Záhradník Lépd át az árnyékodat (Prekroč tvoj tieň) című partizándrámáját.

Záhradník már első darabjával — Kinek üt a toronyóra? — bebizonyította hogy járatos a drámaírás technikájában, ért a cselekmény fordulatos bonyolításához, és a ma nézőjéhez szóló mondandóját jó színpadi érzékkel tudja kifejezni. A Felkelés témaköréből merített, tragikusan kicsengő új darabjában jelen vannak ezek a vérbeli drámaíró erények, és ritka drámaírói jelenség, hogy gondolatilag elmélyült játékának néhány jelenetéhez a költő szívverése is hallható.

Ha a szerző korát tekintjük — a felkelés idején mindössze tizenhárom esztendős volt — önként adódik a kérdés, vajon azok a személyes élmények, amelyekre drámája írásakor támaszkodott, elég teherbíróak-e, tudják-e tartani a dráma boltozatát. Ügy érzem, hogy némileg hátrányban van itt méltatott írótársaival szemben, akik átélt és megszerzett tapasztalataikat szőhették drámáik szövetébe, biztosabb és tágabb tárgyi tudással, személyes élmények alapján közelítették meg a Felkelés tematikáját.

Martin — a Lépd át az árnyékodat hőse — típusa a jól ismert, sokszor megírt partizánvezetőnek; kemény jelle- mű, bátor és kérlelhetetlen, csak az a

bizonyos sajátos jelleg hiányzik karakteréből,.amely megkülönböztetné az átlagtól, és sorsával, múltjával és jelenével emlékezetessé tenné alakját. Éva, a provizórikusán berendezett lazaret ápolónője, hasonló jellem, variánsa az önfeláldozó, elvhű partizán nőknek.

Aligha vitatható, hogy gyermekkorában Záhradník tudomást szerzett egy fiatalokból álló csoportról, amely „Halál a fasisztákra” jelszóval a hegyekbe sodródott, s ott a partizánokkal együtt elpusztult. A nagyon rokonszenvesen jellemzett kamaszkorú Mirónak bizonyára volt az életben eleven mása, amint az is elképzelhető, hogy télvíz idején — apja kivégzése után — nem volt gondja rá, hogy bakancsot húzzon, és teniszcipőben futott el hazulról. A teniszcipő egyébként alkalmat ad a szerzőnek, hogy színezze vele a játékot és megvilágítsa a kamaszok jellemét: sorban a lábukra húzzák, hogy megkíméljék az ápolásra szoruló Mirót. A beteg Miro és az ápolónő párbeszéde a felnőtté válásról a játék költői képei közt a legszebb és legmélyebb. Miro hősi elszántságát apja halála kellően motiválja, a csoport többi tagjainál azonban hiányzik tettük mélyebb indoka; a lelkességtől, hazafias felbuzdulásuktól hajtva szinte önfejűen rohannak a vesztükbe, és pusztulásuk inkább sajnálatot és részvétet kelt, mint a hősi halottaknak kijáró kegyeletes főhajtást és tiszteletet.

A játék legdrámaibb pillanatai a teljes tehetetlenségre kárhoztatott, sebesülése folytán megvakult Statík sorsa körül játszódnak le. És éppen itt, a legdrámaibb ponton nincs szinkronban az élet igazsága az írói elképzeléssel. A partizáncsoport körül van fogva, és feltétlen halál vár arra, aki lemerészkedne a faluba, hogy életmentő gyógyszert hozzon. A mély ájulatából éledő Statík tisztában van a maga és társai reménytelen helyzetével. Öngyilkosságot akar elkövetni, de a fegyver nincs megtöltve, és szándéka sikertelen marad. Karolt, egyik partizántársát megkéri, hogy adja kezébe az elesett Vadimnak a fasisztáktól zsákmányolt pisztolyát. Karol eleget tesz Statík kérésének, de Éva megtalálja a vak fekhelyén a fegyvert, és iszonyú haragra lobban Karol iránt. Martin is mélységes felháborodással elítéli Karolt, a legszívesebben ott a helyszínen agyonlövetné, de beéri azzal, hogy megkötöztetl. Ha vala