Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Új szlovák drámák a Felkelésről

hogy megjön a várva várt partizánsegítség, és túlélik ezeket a halálosan veszélyes napokat, ítélkeznek majd az aljasnak és alávalónak bélyegzett társuk felett. Ez a drámai jelenet lélektanilag nincsen megalapozva, ezért a fonákjára fordul. Karol védekezése teljesen elhibázott, helytelen a partizánvezető magatartása az adott helyzetben, és még helytelenebb Éva nyers támadása. Ö, az ápolónő a legjobban tudhatná, hogy ebben a reménytelen helyzetben Karol tettét az emberiesség princípiuma, az irgalmasság diktálta.

A dráma befejező képében elpusztul a fiatalok csoportját vezető katonás maga- tartású Peter, és tragikusan elpusztul Miro is, aki végső elkeseredésében túlságosan maga ellen ingerli a partizáncsoportot felőrlő „hegyi vadászok” parancsnokát. Kitűnően jellemzett emberselejt ez a „főhadnagynak” nevezett gyilkos, akinek megjátszott szívóssága mögött előbukkan a csontja velejéig rohadt fasiszta.

Záhradník tragédiának mondható színműve a Felkelés fiatal, tapasztalatlan — és idősebb, sokat próbált hőseinek állít emléket. Fentebb jelzett gyöngéi ellenére is méltó ez az emlék, mert költői hevületben fogant, költői képekben gazdag.

Ottó Katusát, a dráma rendezőjét, alighanem a játék vitathatatlanul erős köl- tőisége ragadta meg, hogy alkotóbban emelte ki a gyengéd lírától átszőtt jeleneteket. Sikerrel tompította Éva és Martin nyersességét a fegyver-jelenetben, s ezzel a két figura rokonszenvesebbé vált. A Stúdió tenyérnyi színpadán — Ottó Šujan jól megtervezett díszletei között — rutinosan mozgatta a színmű tizenkét szereplőjét, és ügyelt arra is, hogy a dráma érzelmessége ne csapjon át érzelgősségbe. Rendezői aktív leleménye ellenére azonban a színpadi történések — részben a szerző hibájából — nem hatottak húsba vágó elevenséggel, erőteljesebben kellett volna érdekeltebbé tenni a nézőt, kiragadnia a tengerfenékig szemlélő hangulatából.

Örvendetes tény, hogy a mennyiségi megnövekedés törvényszerűen a minőség megjavulását hozta magával. A bemutatott színművek közül kivált kettő: Ján Solovič Meridiánja és Ivan Bukovčan Hó a kunyhó fölött című drámája mind mondanivalójának társadalmi elkötelez zettségével, mind művészi értékeivel jelentősen meghaladja az alkalmi ünnepi játékok színvonalát. Mindkét dráma nem csupán szerzőjük életművében jelent emelkedést, hanem egyúttal a szlovák drámairodalom gazdagodását is jelzi. De az itt méltatott többi dráma bemutatója is fontos lépésnek mondható; íróink és színpadi művészeink lelkes összefogásának köszönhető, hogy a felkelés kort és embert formáló szerepe a jubileumi esztendőben oly jelentős hangsúlyt kapott.

Egri Viktor