Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Új szlovák drámák a Felkelésről

hogy megjön a várva várt partizánsegít­ség, és túlélik ezeket a halálosan veszé­lyes napokat, ítélkeznek majd az aljas­nak és alávalónak bélyegzett társuk fe­lett. Ez a drámai jelenet lélektanilag nincsen megalapozva, ezért a fonákjára fordul. Karol védekezése teljesen elhibá­zott, helytelen a partizánvezető magatar­tása az adott helyzetben, és még helyte­lenebb Éva nyers támadása. Ö, az ápoló­nő a legjobban tudhatná, hogy ebben a reménytelen helyzetben Karol tettét az emberiesség princípiuma, az irgalmasság diktálta. A dráma befejező képében elpusztul a fiatalok csoportját vezető katonás maga- tartású Peter, és tragikusan elpusztul Mi­ro is, aki végső elkeseredésében túlsá­gosan maga ellen ingerli a partizáncso­portot felőrlő „hegyi vadászok” parancs­nokát. Kitűnően jellemzett emberselejt ez a „főhadnagynak” nevezett gyilkos, aki­nek megjátszott szívóssága mögött elő­bukkan a csontja velejéig rohadt fa­siszta. Záhradník tragédiának mondható szín­műve a Felkelés fiatal, tapasztalatlan — és idősebb, sokat próbált hőseinek állít emléket. Fentebb jelzett gyöngéi ellenére is méltó ez az emlék, mert költői hevü­letben fogant, költői képekben gazdag. Ottó Katusát, a dráma rendezőjét, alig­hanem a játék vitathatatlanul erős köl- tőisége ragadta meg, hogy alkotóbban emelte ki a gyengéd lírától átszőtt jele­neteket. Sikerrel tompította Éva és Mar­tin nyersességét a fegyver-jelenetben, s ezzel a két figura rokonszenvesebbé vált. A Stúdió tenyérnyi színpadán — Ottó Šujan jól megtervezett díszletei között — rutinosan mozgatta a színmű tizenkét szereplőjét, és ügyelt arra is, hogy a dráma érzelmessége ne csapjon át érzel­gősségbe. Rendezői aktív leleménye elle­nére azonban a színpadi történések — részben a szerző hibájából — nem hatot­tak húsba vágó elevenséggel, erőteljeseb­ben kellett volna érdekeltebbé tenni a nézőt, kiragadnia a tengerfenékig szem­lélő hangulatából. Örvendetes tény, hogy a mennyiségi megnövekedés törvényszerűen a minőség megjavulását hozta magával. A bemuta­tott színművek közül kivált kettő: Ján Solovič Meridiánja és Ivan Bukovčan Hó a kunyhó fölött című drámája mind mondanivalójának társadalmi elkötelez zettségével, mind művészi értékeivel je­lentősen meghaladja az alkalmi ünnepi játékok színvonalát. Mindkét dráma nem csupán szerzőjük életművében jelent emelkedést, hanem egyúttal a szlovák drámairodalom gazdagodását is jelzi. De az itt méltatott többi dráma bemutatója is fontos lépésnek mondható; íróink és színpadi művészeink lelkes összefogásá­nak köszönhető, hogy a felkelés kort és embert formáló szerepe a jubileumi esz­tendőben oly jelentős hangsúlyt kapott. Egri Viktor

Next

/
Thumbnails
Contents