Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szenei Molnár Albert zsoltárainak szlovák fordításai
A harmadik sor értelme: hogy szörnyű vizöntés legyen; a negyedikben pedig költői szóhalmozás van: a felhőkből esőt, villámot és mennydörgést támaszt. A lengyel eredetű, nyelvjárási szkarbnyik szó értelme: kincstartó, hasonló a barz (nagyon) is. Az is előfordul, hogy a szlovák fordító a magyar szöveget félreérti vagy pontatlanul fordítja, mint például a 132. zsoltár második versszakát, amelynek tartalma ugyanaz Károlinál, mint Szenei verseiben: Ezt (úgymond) én fölfogadom, Hogy bé nem megyek házamban, Dokontsu kedz já to vrobu, Abi smi svój prah presztupél, Sem le nem fekszem ágyamban, Szemeimet bé sem hunyom, Alybo na szvú losu sztupél, Otsi szvé sztúlyél k drémányu Minden álmom hátra hagyván. Zrák szvój na szlatki szón pústsél. A szlovák fordító elhagyja a tagadószavakat, s az utolsó sorban is ezt állítja: tekintetemet édes álomra bocsátom. A következő sorban azonban áttér a tagadásra, ezért a költemény mondanivalója lényegében (egészében) a magyar eredetinek szabad fordítása. Találunk olyan részletet is, amelyben a szlovák fordító közelebb áll Károli bibliájának szövegéhez, mint Szenei Molnár. Ilyen a 126. zsoltár második strófájának befejező része: Hozd ki Úristen az többit is, Vesd végét ő fogságoknak is, Viprovadz Panye i zosztalich, Urobis konyec vesenyá jich, Mint az erős zúgó széllel / Mind ez föld megszárad széllyel. Jak bis zaszchli kraj nastsivél / Pravé i z vodu obstserstvél. Míg az első két sor értelme megegyezik, az utóbbi kettőben a szlovák ezt mondja: Mintha épp kiszáradt vidéket látogatnál meg, s vízzel felfrissítenéd. Ez nemcsak logi- kusabb, hanem közelebb áll a bibliai fordításhoz is, melyben szintén nincs szó szélről: „Hord vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!” A szlovák zsoltár verstani szempontból is jobb: nem fordul benne elő a rímként használt szóismétlés (is — is). Hasonlóképp javítja, logikusabbá teszi a szlovák fordító a 139. ének 8. szakaszának Szeneinél igen homályos szövegét: Dolgaid csudálatosak, Kiket ha én meggondolok, Barz tsudná jeszt szprava tvoja, Z toho svedok dúsa moja, Meg kell azt nékem vallanom, tudtodra volt minden csontom, Kedz szebe pomislyu Panye, Vidzéls kosztz mich zavjázanyé, Midőn engemet csudaképpen / Az föld alá dugtál rejtőkben. Kedl smi se v méj Mattse zatsál, Jak pod šemu, tajnye šitz postái. A két utolsó sor fordítása: mikor én anyámban fogantam, mint a föld alatt, titkon élni kezdtem.3 Nemcsak hűek, hanem valóban ihletettek a rövidsoros francia reneszánsz versek ritmusában készült fordítások. Ezekben a szlovák fordító szinte csak a sorokat cseréli fel, csaknem szószerint fordít, de zsoltára mégis játékosan perdülő, könnyed és hangulatos: Az Egek beszélik Es nyilván hirdetik Az Urnák erejit, Az ég mennyezeti Szépen kijelenti Nyebá ohlášajú Krásznye vikládajú Boszké tsudné motzl, Szklepoványé nyeba Rozkosnye oznámjá Ki ez világ végéről Támaszt terhes fölhőket, Az földet hinti fellyöl Midőn boczát essöket, Szeleit rejtekhelyből Kiküldi erejéből. Chtori iz kontza sveta Hrubé chmári prinyese, Bi sztala strasná plyuta, Z chmár dista, blyiszk, hrom vinyese, I véter iz szvojoho Szkarbnyika barz szkritoho.