Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szenei Molnár Albert zsoltárainak szlovák fordításai
A szlovák fordítások közel másfél századdal később készültek; kevésbé archaikusak, például a „támadatről” kifejezést egyszerűen keletről szóval fordítják az 50. zsoltár 3. sorában: Támadatről és napenyészetről, Nagy szépséggel a Sión hegyéről... Od vichodu tak tés i západu, Z Siona prenájkrassoho hradu. (A szlovák fordító a Siont nem hegynek, hanem„leggyönyörűbb várnak” nevezi.) A képszerű kifejezéseket általában nem lehet szószerint lefordítani, s a szlovák fordító tehetségét, leleményességét bizonyítja, hogy ilyenkor legtöbbször egyenértékű képes kifejezést használ, mint például a 8. zsoltár 5—6. sorában: Dicsérnek téged még a csecsszopók is, Szájokban viselik nevedet ők is. Szlávjá tebe i nyemluvjátka malé, Usztá szvojo prizbrojá k tvojéj Chválye. A második sor értelme: szájukat alkalmassá teszik a te dicsőítésedhez. A szlovák fordítók néhol tartalmi szempontból is javítanak Szenei zsoltárain, ha annak szövege homályosnak vagy a bibliával egybevetve pontatlannak látszik. így például a 44. zsoltár szövegének 5—8. sorai olyan értelműek, mintha Isten a pogányokat elpusztította volna, majd más helyre víve ismét megszaporította: Kezeddel az pogán népet Elvesztéd, földét elpusztítád, Osztán más helyre vűd őket, Holott ismét megszaporítád. Ezzel szemben a szlovák szövegben az áll, hogy az isten az elpusztított pogányok helyébe a „mi elődeinket” vitte, s azokat ültette helyükbe, ez lényegében megegyezik Károli Gáspár bibliafordításának megfelelő helyével: Jak sí z szvú ruku Pohanóv / Rozplasél, z bévnej sémi zhladzél, A nato meszt našich Predkov / Do predrahéj šemi poszadzél. A magyar eredeti és a szlovák fordítás között olyan eltérés is van, amely nem magyarázható meg Károli bibliafordításának használatával, hanem arról tanúskodik, hogy a fordítók a cseh Králicei bibliát, vagy más ószövetségi fordításokat is felhasználtak a zsoltárok szövegének ellenőrzéséhez. A 104. zsoltár 9. strófájában más állatokat is emlegetnek, mint a magyarban. Holott az madárkák fészket raknak Es kiköltésre fészkekben tojnak Az eszterág is ő fészkét ott rakja, Az jegenye fákon vagyon hajlékja. Az magas hegyeken az vadkecskék Es az szarvasok helyet keresnek, Az kősziklák közt laknak a patkányok, Az hörcsököknek ott az ő barlangjok. Kdze i ptáki kiadu szvoje hnyézdá, Kdze se nyeszu i mladé vivodzá, Tam i botzáni szvoj pritulok maju, Na jedlovich verchoch dóm szvój szpravujú Kozí dziké u preprikrich hóroch, Chtoré szkátsu po viszokich szkaloch I krályikové u dzéroch szkalovich Prebivaju svich hradoch nyedobutich. A szlovák szövegben a következő állatokat emlegetik: gólyák, vadkecskék, üregi nyulak, s ez érdekes módon hasonlít a Szeneinek mintául szolgáló Lobwasser német zsoltárához, melyben szintén nincsen hörcsög, hanem a szlovákban található állatokhoz hasonlók szerepelnek. (Lásd Császár Ernő: Szenei Molnár Albert zsoltárai. ItK 1914. 292.) A szlovák fordító a legtöbb esetben teljesen beleéli magát a zsoltárok érzelemvilágába, s a szavak rövidségéből származó kiegészítő szavai gyakran a magyar eredetinél is szebbé, erőteljesebbé teszik a zsoltárokat, mint például a 135. ének negyedik strófájából láthatjuk:
