Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szenei Molnár Albert zsoltárainak szlovák fordításai
Czak Te vagy az Isten, Ki minden szükségben Meg tudsz szabadítani, ■ Tsom tis ten Buóh múdri, Chtori z kásdé] bédi, Szám vislyebodzitzi znás, (Mert te bölcs Isten vagy, Aki minden bajból Magad ki tudsz szabadítani) Ki az te sereged, Megtartod szereted, Es megszoktad áldani. Chtori verních szvojich, Barz lyubis i vse jich, As na veki posehnás. (Aki híveidet igen szereted s őket mindig, mindörökre megáldod.) Amint az összehasonlításból látjuk, a fordító a 3. sorban elhagyja a „mqgtörvén ő fogokat” szóképet, s ezzel elszegényesíti a szöveget. A felszólító mód helyett használt „ráts” (szíveskedj, kegyeskedj) fokozott udvariasságot, a „polyitskuj” (pofozd meg) pedig cseh színezetet visz a stílusba. A 4. és 5. sor gondolatpárhuzamában a szlovák a főnevet fejezi ki hasonló szinonimával (az istentelenek — ellenségek). A 7. sorban már találunk jellegzetes bővítést: „mudri” (okos, bölcs), ami a magyarból hiányzik. Hasonló a 9. sorban a „szám” (egyedül magad), de ez stilisztikai szempontból kevésbé szépít. Ilyen jellegű kiegészítéseket találunk az utolsó sorokban is (barz, vse, as na veki). Egészében tehát a fordítás szegényesebb egy kifejező jó szóképpel, de valamivel gazdagítják a szöveget a hosszabb magyar szavak helyére kerülő rövidebb kiegészítő szlovák kifejezések. Azt, hogy a szlovák fordítás gyakran jobb a magyar eredetinél elsősorban nyelvi okokkal magyarázhatjuk. A fordítók a zempléni keletszlovák nyelvjárás mellett egy másik, bonyolult nyelvi réteget is használnak: cseh, lengyel, magyar, ukrán, de más szlovák nyelvjárásokból származó kifejezéseket, nyelvtani változatokat is. Mindez azzal magyarázható, hogy a fordítóknak bizonyos általános szláv műveltsége is volt: az adott nyelvjáráson kívül nagyszámú cseh kifejezést ismertek, s ezekben szabadon válogattak, ha a rím vagy a szótagszám megkövetelte. Szinonimakészletük gazdagabb volt, mint egy mai szlovák fordítóé, például Király Péter is kimutatta, hogy az ágy szót különböző nyelvi kifejezésekkel jelölik. Feltehetjük — egyelőre bizonyítani nem tudjuk — hogy ez a szókincsgazdagság úgy jött létre, hogy az eredetileg Rákóczi András fordította zsoltárokat Spáczay átírta saját nyelvtudásának mrgfelelően, a kiadás előtt pedig Jessenius csiszolt rajtuk a cseh irodalmi nyelv segítségevei. A szlovák szövegnek a magyarral szemben való szükségszerű bővítése általában nyo- matékosító, a mondanivalót erősebben kihangsúlyozó jellegű. Nézzük például a 3. zsoltár első sorait: Ö mely sokan vadnak, Azkik háborgatnak Engemet én Istenem. Jak barz velyo Panye, Tich chtoré vse mnye Zásztoja napásatujú. Szenei zsoltárát a szlovák fordító csupán három, de nyomatékosító szóval bővíti: barz (nagyon) vse (mindig), zásztoja (gyűlölködnek). A továbbiak során azt látjuk, hogy a szlovák fordítók egyáltalán nem fordítottak „betűszerint”, hanem szabadon, tartalmi és formai hűségre törekedvén: a rím kedvéért gyakran felcserélik a sorokat, variálják a gondolatokat, általában nem ragaszkodnak a magyar kifejezések szószerinti megfelelőjéhez, hanem csak a zsoltárok szelleméhez és érzelemvilágához. Idézzük a 6. zsoltár 32—34. és 37—42. sorait: Egész éjjel sírtomban Könnyhullatásimmal Nedvesítem ágyamat... Tzalú notz horko platsutz, Bévno jak zvodami Polyévajutz szvu losu. A sírtomban elé itt a „keserűen” szót helyezi a szlovák fordító, a könnyhullatásim helyett egy hasonlatot használ: oly bőven, mint vizekkel öntözöm az én ágyamat. Én sok bosszúságim miatt Az én orcám elhervatt, Szemem homályosult, Mojo lytze jak kvet szprelyi, V zármutku posztarelyi, Otsi smi viszusél. Ezt szerzik ellenségim, Vigadnak gyűlölőim, Kin szivem elbúsult. Us vnyich nyesztává vodi, Bo zméj szmutnéj prihodi Sméje se nyeprátzel. A fordító itt felcseréli a sorokat, egyesek helyett pedig egészen más, de hasonló hangulatot ébresztő kifejezéseket használ: Arcom, mint virág elhervadt, a bánatban megöregedett, szemem kiszáradt, már nincs benne nedvesség, mert szomorú ügyemen nevet az ellenség.
