Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szenei Molnár Albert zsoltárainak szlovák fordításai

zőkönyvek azt írják róla, hogy hanyag lelkipásztor volt. Az egyik vistatio alkalmával hívei a nagymihályi vásáron voltak, máskor a figyelmeztetések ellenére sem vezette az anyakönyvet, egyszer pedig nyilvános kihirdetés nélkül, szabálytalanul összeeskette Tolnai Jánost a málcai Stépán lányával, s emiatt a lány Tolnait elhagyta. Ha szabad ezekből az egykorú adatokból bizonyos lélektani következtetést levonni, akkor azt mondhatjuk, hogy Spáczay bohém, költői mentalitású ember volt, aki bizonyára többre becsülte a költészetet az egyházi fegyelémnél. Szignóját és Liszkay feljegyzését tekintve egyedül tőle ismerünk kétségtelen hitelességű énekfordításokat és önálló verseket Is. Az S. A. szignó ugyanis nemcsak az énekeskönyv első címlapján, hanem a Radosztz című imádságoskönyv egyik verseiménél is megtalálható. Király — nem ok nélkül — neki tulajdonítja a dicséretek néhány énekének szerzőségét is. Ezek a fordítások és versek pedig minden tekintetben vetekedhetnek Szenei Molnár költői műveivel, amit majd alább, a részletes összehasonlítás során bizonyítani fogunk.

Jessenius György cseh származású volt, valószínűleg a fehérhegyi csata után Magyarországra menekült protestánsok utóda. A szintén cseh Valesius, Komárom megyei esperes segítségével a debreceni kollégiumban tanult, de előbb a Csallóközben volt pap. 1740-ben innen menekülnie kellett, s ekkor került a keletszlovák reformátusok közé: Alsőkemencére (Kamenica), Bánóéra, majd Málcára. Magyarul nem tudott tökéletesen, de a könyvkiadáshoz értett, a legtöbb szlovák könyvet ő rendezte sajtó alá. A debreceni nyomda Iratai közül Király idézi Kállai Gergely provizor bejegyzését: „Melly pénzeket a mátzai Rf. Tót Anya Sz. Egyház Prédikátorából T. Jessenius György Urtól... percipiáltam.” Meghalt Málcán 1770-ben. A szlovák énekekben található cseh és nyugatszlovák kifejezések feltehetően tőle származnak.

A magyarból szlovákra való fordítással kapcsolatban meg kell említenünk azt a fordítói gyakorlatból ismert tényt, hogy a magyar nyelv gyakran hosszabb, a szlovák pedig rövidebb kifejezéseket használ. így például a cseh és szlovák könyvekből készült és a Madách Kiadóban megjelent fordítások 25—30 százalékkal terjedelmesebbek, mint az eredeti szövegek. Míg tehát Szenei Molnár okkal panaszkodott arra, milyen nehéz volt a hosszú magyar szavakkal az apró francia „igéket” lefordítania, addig a szlovák fordítóknak legtöbb esetben a rövid, reneszánsz sorok lefordítása után marad néhány szótagnyi helyük, melyet ihletettségük esetében a mondanivalót hangsúlyozó bővítménynyel, leginkább költői jelzővel töltenek ki. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy sikerült híven lefordítaniok a több mint 130 francia dallamhoz igazodó versformát, Szenei ritmusának valamennyi variációját, és a stílus, a költői előadás szempontjából gyakran csiszolnak, szépítenek is a szövegeken. Igaz, van példa az ellenkezőjére is, amikor a fordítás kevésbé költői, mint az eredeti, mert a szlovák fordítás nemcsak nyelvi, hanem költői szempontból sem egységes; az átköltések minősége nagyrészt azon múlik, mennyire sikerül visszaadnia az eredeti költői képeket, s milyen szót told fordítójuk az eredetihez a hiányzó szőtagszámok helyére.

Az összehasonlításhoz a következő szövegeket használtuk:' Szenei Molnár Albert költői művei. RMKT XVII. század, 6. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest 1971. Sveteho Dávida ... Debrecen 1752. Szent Biblia Ford. Károli Gáspár, Budapest 1944. Pisnye po- bozsnye ... Császár Pál előszavával. Sárospatak 1864. A régi szlovák szövegekben technikai okokból nem tudjuk jelölni a különböző „s” betűket, a zs jelölésében meghagytuk az egykorú magyar helyesírásban is használatos š betűt. Egybevetésünket kezdjük egy átlagos példával a 3. zsoltár negyedik versszakából:

Kelly föl Uram tarts meg, Ellenségeim vond meg, Megtörvén ő fogokat,

Ráts še hore vsztanutz, Mnye na pomotzi butz, O Bőse mój! o Panye!

(Szíveskedj felkelni, nekem légy segétségemre, Ô Istenem, Ű Uram!)

Mind öszve paskold És artzul czapdosod Az Isten utalókat.

Polyitskuj bezbosnich, Nyeprátzelyóv zlosznich, Tzo posztávajú na mnye,

(Verd arcul az istenteleneket, a gonosz ellenségeket, Akik ellenem kelnek,)